Posztapokaliptikus lélektan

Névtelen Posztapokaliptikus hetünk alkalmából kifaggatuk a Cinegore saját Hannibal Lecterét, a lélektrancsírozó Dr P.-t, mi a téma népszerűségének titka.

Cinegore: Mitől népszerűek az ilyen témájú filmek?
Dr P.: Talán meglepő módon, az ilyen témájú alkotások legfőbb vonzereje a remény.
Hiszen történjen bármi, jöhet járvány, természeti katasztrófa, szörnyszülöttek, mindig vannak túlélők. Természetesen a néző/olvasó önmagát mindig azokkal azonosítja, akik életben maradnak, nem azokkal, akik elvesztik a harcot.
Azonban nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy vannak, akik körében ez a téma sosem lesz népszerű.

Cinegore: Úgy mint?
Dr P.: Elsősorban a társadalom felső rétegébe tartozók, illetve akik számára az anyagi biztonság és jólét fontos, számukra roppant riasztó lehet a gondolat, hogy mindaz, amiért dolgoztak, amire az életüket alapozták, teljesen szertefoszlik. Egy olyan világban, ahol a szó legszorosabb, sőt, mondhatni, állati értelmében a túlélés a cél, a pénz már semmit sem jelent. Többé nem megvehető a biztonság, küzdeni kell érte.
Az alsóbb rétegek, illetve a kalandvágyóak már szeretnek eljátszani a gondolattal, mi történne, ha a társadalmi szabályok, elvárások szertefoszlanának. Erre egy szemléletes példa, mikor a történet hősei portyázni mennek, azaz boltokat, lakásokat fosztogatnak élelmiszerek, fegyverek és egyéb eszközök után kutatva. De érdekes belegondolni, hogy képesek lennénk-e életben maradni ennyire megváltozott követelményekkel szembenézve.

Cinegore: Mit gondol, lehet-e különbséget tenni, melyik “ellenség” a legnépszerűbb?
Dr P.: Úgy gondolom, erre nincs egyértelmű válasz. A sorscsapás számtalan formában megjelenhet, ami rengeteg lehetőséget tartogat. Hogy éppen mit választanak, az nagyban függ az aktuális problémáktól. Ezek az alkotások felfogahatóak egyfajta társadalomkritikaként, amolyan görbe tükör a korszaknak. Manapság roppant népszerűek például a zombik, amik nem titkoltan a fogyasztói társadalom agymosottságát hivatottak jelképezni.
De ha már az ellenségkép szóba került, mindenképp megemlíteném, hogy kiválóan alkalmas arra is, hogy bemutasson olyan csoportokat, akiknek úgymond normál esetben, nem extrém körülmények között nem kerülnének kapcsolatba egymással. Ha radikálisan lecsökkenne az emberiség létszáma, nyilván kevésbé válogathatjuk meg, kikkel állunk szóba, kik azok, akikkel szövetséget vagy akár barátságot kötünk… Hogy más egyébre most ne térjek ki.

Cinegore: Van-e esetleg valamilyen jóslata, mi lehet a következő trend ebben a témában?

Dr P.: Nehéz kérdés, sajnos nem tudok ilyen javaslattal szolgálni. De úgy gondolom, talán majd arra a kettősségre fog rámutatni, amit sok esetben a digitális és a valódi énünk között figyelhetünk meg.

 

psychozsófi

Be the first to comment on "Posztapokaliptikus lélektan"

Leave a comment

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .