Jelen filmünk gyökerei egészen 1988-ig vezethetők vissza, amikor is a formálódó mozit az előkészületek után szinte rögtön lefújták, majd több más rendező és forgatókönyves változtatás után eme hányattatott sorsú produkció a rendezői székébe végül Tim Burton került. És, ahogy a Szabadság-szobor maradványait felváltja egy lezuhant űrállomás képe, úgy inkább el tudjuk képzelni, hogy inkább saját képmásukra formálták a koncepciót, mintsem a régi előtt tisztelegtek volna.
A nem is olyan távoli 2029-ban járunk egy Oberon nevű űrállomáson, ahol Leo Davidson parancsnok és társai intelligensebb majmokat képeznek ki űrutazásra. Amikor egy elektromos vihart látnak maguk előtt, beküldik Leo kedvenc majmát Periklészt, majd miután az eltűnik, mindenféle tiltás ellenére a kapitány utánamegy.
Egy ismeretlen bolygón landol, ahol néhány másik emberrel együtt elfogja őket a szélrózsa minden irányából támadó, agresszív hajlamú, beszélő majmok csapata. Eladják őket rabszolgának, így kerül a szenátor embereket kedvelő lányához, aki aztán később segít nekik titokban megszökni. Leo jelzőkészüléke egy távoli helyre, minden majmok ősének, Semos-nak a templomába vezeti – ami valójában az évszázadok óta lezuhant és kiégett Oberon űrállomás. Ekkor érti meg, hogy az intelligens majmok valójában az ő kísérleti állományukból fejlődtek ki…
…de a történetnek természetesen még nincs vége, ugyanis az emberiség megmaradt része hősként tekint rá, és felszabadulásuk reményében azt várja tőle, hogy vezesse őket a gonosz és kegyetlen Thade parancsnok ellen. Viszont a túlerő az túlerő, és nagyon úgy néz ki, hogy csak egy csoda segíthet… SPOILER vagy a megérkező Periklész!
Kezdhetném a védelmet azzal, hogy Burton úr egyike a kedvenc rendezőimnek, de ezt most nagyon elszúrta. Pontosabban nem is elszúrta, hanem tőle szokatlan módon, karrierje során először csinált egy irtóra középszerű valamit, ami ráadásul egyáltalán nem is a rá oly jellemző gótikus-horrorisztikus világát tükrözi.
A film technológiai háttere teljesen korrekt, és az is pozitívum, hogy egy csomó majomnak teljesen egyedi személyiséget adtak – amihez ugye nagyban hozzájárult az őket alakító színészek mimikája, pl. Tim Roth, Helena Bonham Carter, Paul Giamatti, Michael Clarke Duncan stb. -, szóval nem is ez a bajok forrása. Hanem, míg az eredeti változatot szinte végig egy arizoniai sziklás terepen forgatták, itt minden csupa-csupa díszlet, feltűnően műanyag és steril az egész környezet, és ezzel számomra olyan szinten megölik a majmos-utópia természetes varázsát, hogy szavak nincsenek! De ugyanúgy kiborítottak például azok a szuperhősös ugrálások; miért kéne az intelligens majmoknak húsz métereket repkedni?!
Aztán ott van a csapodár forgatókönyv, amiben technológiai megoldások, kalandfilmes részek, már-már romantikusnak mondható szálak, némi társadalmi-politikai felhang, no meg kötelezően humorosnak szánt szekvenciák vegyülnek egymással, de valahogy mégsem áll össze egy komplett egésszé, hogy ezzel most mit is akartak, azonkívül hogy valahogyan újra próbálták vázolni – teletömve mindenféle dologgal, ami éppen eszükbe jutott – e kultikus művet. Jelentem nem sikerült, legalábbis a szememben, mert ez így egy nagy katyvasz, még ha az időugrás paradoxonnal egy kicsit sikerült is izgalmasabbá tenni az egészet, de a Szabadság-szobor hely filmvégi csattanó bizony elég lapos.
Értékelés: 6/10
eyescream
Be the first to comment on "Planet of the Apes (2001) (A majmok bolygója)"