Szinte alig van a sci-fi történelemben legendásabb (és persze drámaibb) jelenet, mint amikor tengerparti lovaglás közben főszereplőnk rábukkan a Szabadság-szobor maradványaira, és ezzel egyszerre mindennek vége, amiben valaha is hitt! De azt is mondhattam volna, hogy alig akad klasszikusabb és időtállóbb sci-fi mozi, mint a francia Pierre Boulle (Híd a Kwai folyón) regényéből készült méltán híres poszt-apokaliptikus alkotás.

Egy földi űrhajó zuhan a tenger, majd a három túlélője a partra vergődve próbálja felderíteni az elsőre élettelennek tűnő bolygót. A kietlen és zord sivatagos, sziklás tájon átkelve előbb a helyi növényvilágot fedezik fel, majd egy frissítő fürdés után megpillantanak a primitív körülmények között élő, de nagyon is emberszerű törzset. Alig hisznek a szemüknek, amikor fegyveres gorillák jelennek meg lóháton, és akit nem ölnek meg egyszerre, azt foglyul ejtik. Főszereplőnk, a súlyos sebe miatt beszédképtelen Tayor is így kerül a többi őslakossal együtt a majmok fogságába.

Egy szimpatikus csimpánz-pár (Zira és Cornelius) kezdi vizsgálni őt, akik aztán több fura incidens után arra az elhatározásra jutnak, hogy ez az egyed talán még beszélni is tud. Dr. Zaius sejti ezt, így mielőbb lobotómiát akar végrehajtani, persze Taylor még időben megszökik. Mikor végre elkapják, és meg tud szólalni, az teljes felháborodást okoz a majom-társadalom körében, és egyszerre bíróság elé citálják.

Mivel Zira és Cornelius rokonszenveznek Taylor-ral, így őt, és egy őslakos csajt (Nova) megszöktetik, és a Tiltott Zónába lévő ásatásokhoz viszik, ahol újabb bizonyítékokat találnak az ember egykoron értelmes mivoltára. Dr. Zaius és emberei eltüntetik mindezt, majd pedig útjára engedik Taylor és a lányt, majd pedig a sci-fi történelem leghíresebb jelenetével záródik a film.

Ugyan némely jelenet elég bugyutának és logikátlannak tűnik (szivarozás az űrhajóban, szakállnövesztés a hibernáció alatt stb.) meg ugye az akkori technológiai háttér is bőven hagy maga mögött kívánnivalót, én mégis azt mondom, hogy ez egy olyan vállalható klasszikus, ami minden korban – nemtől, fajtól, vallási hovatartozástól stb. függetlenül – aktuális, és bátran nézhető alkotás! Fantasztikus alapsztorija jócskán gondolkodásra ösztönöz – bírósági tárgyalás során többek között elhangzik Orwell tételmondata, de biblikus allegóriákat is kaphatunk a teremtés mikéntjéről -, ez nyilván elsősorban a regény érdeme.

Összegezve tehát filmünk a poszt-apokaliptikus hangulatú, tudományos-fantasztikus kívánalomnak teljes mértékben eleget tesz; dialógusait eleinte elég szűken méri, kísérőzenéit viszont gazdagon, emellett kalandfilmes szekvenciákban szintén bővelkedik, néha kissé esetlen megvalósítása ellenére is egy igazán szerethető, és tisztelhető all time classic.

Értékelés: 8/10

eyescream