Késő jura kori ősmadarunk szinte elmaradhatatlan kelléke minden magára valamit is adó dinoszauruszos produkciónak, ámbár az sem ritka, hogy önmagában jelenjen meg a vásznon – erre jó példa a Coolio főszereplésével 2005-ben készült, igénytelen és primitív felhőtlen szórakozást ígérő zs-mozi (részletesebb ITT tudsz róla olvasni, bár nem hiszen hogy szeretnél). Ezúttal is valami hasonlóan minőségi alkotást próbáltak előállítani, szerencsére azonban a készítőknek akadt némi humorérzéke.

Két, mihaszna főhősünk pont akkor próbálja meg kipihenni a tegnap esti kocsmázás fáradalmait, amikor Los Angeles városára rejtélyes meteoritok hullanak. Valahol a sztráda mellett megállva az egyik kráterben egy fura, tojásszerű valamit találnak, és mivel a tegnap esti csinos pincérnő száma is kezükbe akad, ezen apropóból („láttad az üstökösöket, wow!”) randit beszélnek meg vele. Ám az nem tart sokáig, ugyanis a szárnyas fenevadak az ablakon betörve próbálnak végezni velük. Ezután hőseink a pincércsajjal (és enyhén kurvoid lakótársával) a veterán ismerős bázisára menekülnek, ahova aztán szintén betörnek a dögök, ráadásul az egyik mamlaszt elrabolják.

Mielőtt még megmentésére sietnének, véletlenszerűen kiválasztott kerti szerszámokból egy über-fegyvert raknak össze; sőt még arra is marad idejük, hogy az első szemük elé kerülő autót (GhostBusters logo után szabadon) áthúzott Pterodactyl-jellel fújkálják össze. Egy toronyház félig hiányzó emeletén aztán meglelik a fiókáknak eleségként feltálalni kívánt barátjukat, de hamar letarolják a dögöket egy végtelenített tölténytárral rendelkező pisztollyal. Már-már azt hinnénk, hogy győztek, amikor megjelenik a hatalmas pterodactyl-királynő…

Ritka kretén, félkegyelmű főszereplő-párost sikerült választani, főleg az embertelen grimaszolásuk és fogyatékos nevetésük, ami megmaradt bennem. Ami a pterodactylusokat illeti, a szivárvány minden színében pompázó, ritka vidáman kinéző jószágokra tessék gondolni, akik ha közel vannak a statisztákhoz, egyszerűen lyukat fúrnak a hasukba.

Kedvencem mégis az ellenük folytatott hihetetlen hadviselés: egyszer úgy dobják meg őket egy flaska (bizonyára gyúlékony) anyaggal, hogy nincs benne rongy, ám az öngyújtó valahogy mégis begyújtja, de csak a madárhoz érve robban, nem a kezedben; máskor pedig egy bombát dobnak a torkukba. Elég béna film, de mentségére legyen mondva, hogy nem veszi magát véresen komolyan, viszont még ezzel a humoros körítéssel is bőven fárasztó tud lenni.

Értékelés: 4/10

eyescream