Már gyerekkoromban is jócskán foglalkoztatott a természetfeletti, mint olyan, és szinte rajongtam mindenféle paranormális tevékenységgel kapcsolatos esetért, ami a napi sajtó apró információmorzsáin keresztül került a szemem elé. Később könyvtári könyvekben éltem ki a megmagyarázhatatlannak tűnő ufó incidensek, rejtélyes eltűnések, régi kúriákon feltűnő kísértetek és egyéb különös jelenségek iránti vágyamat, bár a Loch Ness-i szörny létezését már akkor is totális balgaságnak tartottam. Azóta pedig mit sem változott a helyzet.

James kisgyermekként szemtanúja lesz, amint a híres Loch Ness-i szörny bekajálja faterját és annak néhány haverját – ő is csak éppen megússza az esetet. Harminc évet ugrunk az időben, amikor is a felnőtt James az amerikai Ashburn-be utazik, ugyanis egy különös szörny felbukkanását jelentették.

Főhősünk tehát kibérel egy hajót, és szépen-lassan összebratyizik a fiatal Josh-sal, annak rendőr anyukájával viszont nem, ugyanis elvileg törvénytelen, amit kriptozoológiai tevékenységként művel. Közben pedig egyre-másra haláloznak el a környék lakói (többek között Josh bácsikája), mígnem felfedezik, hogy egy közeli szigetre fészkelte be magát a lény. Éppen oda, ahova Josh ex-szerelme tart újdonsült barátaival…

Már maga az alapkoncepció – miszerint a híres Loch Ness-i szörny egy sor titokzatos víz alatti járatot használva egy egész kontinenssel odébb bukkan fel, hogy utódokat nemzzen – nettó hülyeség, erre jönnek rá az átlagos szörnyfilmes marhaságok.

Például a bődületesen röhejes mozgással bíró anya-lény, valamint annak rajzfilmbe illő kicsinyei, Josh exének már-már androgün kinézetű új barátja (komolyan, hogy sikerült ennyire irritáló kinézetű ember kiválasztani?!), valamint egy csomó, tudománnyal-most-megváltjuk-a-világot blabla. Persze a legelkeserítőbb dolgot hagytam a végére: vagyis például minden tízedik percben bevágják azt az agyontorzított látásmódot, ahogy a szörny éppen látja a környezetét. Egy idő után rohadt fárasztó tud lenni, akárcsak a tendencia, miszerint a monszter csak és kizárólag az emberi testek felső felét bírja megkajálni.

Ha pedig ezek ellenére is habszivacs szörnytojásra, kiterjedés nélküli tócsából felbukkanó szörnyre vagy Don S. Davis (Csillagkapu) gyenge poénkodására vagy kíváncsi, esetleg érdekel milyen kriptozoológiai szuperfegyverekkel tudsz legyőzni egy elvileg nem létező szörnyet, úgy nyugodtan nézd meg. Amúgy örökre felejtsd el!

Értékelés: 5/10

eyescream