Jeruzsálem városa – amely egyben több világvallás székhelye is- az évezredek folyamán rengeteg olyan eseménynek adott otthont, amely később óriási hatással volt az emberi történelemre. A szakrális jelleggel bíró helyszínekben igen gazdag településről többen is úgy gondolták, hogy valahol itt található egyfajta bejárat, amely a Pokolba vezet. Elég csupán Dante művére gondolni, amelyben szintén a Golgota-hegyen található a Pokol kapuja.

A város történelme adta lehetőségeket szerették volna kihasználni a Paz-testvérek is, hiszen -ha jól tudom- Jeruzsálemben eddig meglehetősen kevés horrorfilm játszódott. A film első perceiben megismerkedünk történetünk főhőseivel, akik ebben az esetben teljesen átlagos amerikai fiatalok, akik úgy döntenek, Izraelbe utaznak, hogy megismerkedjenek az ottani éjszakai élet garantálta örömökkel. Ennek megfelelően mindenről videofelvételeket készítenek, mi pedig ezeket láthatjuk a filmben. A felhőtlen mulatozásnak azonban különös eseménysorozat vet véget, nevezetesen, hogy szinte egyik pillanatról a másikra megnyílnak a Pokol kapui, az onnan elősereglő lények pedig randalírozni kezdenek Jeruzsálem városában.

Az első hallásra banális történet a továbbiakban sem vesz csavaros fordulatokat, nagyjából azt kapjuk, amit az előzetes sejtetett. A nyitó képsorok kifejezetten jól eltaláltak, (bár vélmeményem szerint óriási baklövés volt belerakni a sokak által ismert creepypasta-illusztrációt) hangulatkeltésnek kiváló. Jó pontnak számítanak még azok az apróságok, amikkel még a konfliktus kiteljesedése előtt érzékeltetni akarják a nézővel, hogy valami nincs rendjén, ilyen például a hírekben felbukkanó bizarr áldozati szertartás, ami ügyében a rendőrség nyomoz.

Azonban a JeruZalem több olyan hátránnyal is rendelkezik, amelyek bőven elegendőek ahhoz, hogy középkategóriás horrornak tekinthessük. A cselekmény elosztása finoman szólva is aránytalan, több mint a film fele alatt lehet a nézőnek olyan érzete, hogy egy turisztikai magazint szemlél, mintsem egy horrort. A közhelyekben való tobzódást még elnéznénk, de az ijesztőnek szánt részek egy hányada inkább sikerült komikusra, mint félelmet keltőre. Gondolok itt például az óvárosban zajló menekülés közben előadott biciklis szökési kísérletre, ami akár egy angol burleszkfilm jelenetének is tűnhetne.

Összességében elmondható, hogy sajnos nem sikerült kiaknázni a témakör adta lehetőséget, így a JeruZalem is a tipikus egyszernézős horrorok egyre népesebb táborát gyarapítja.

Értékelés: 5.5/10

(Absvrd)