Talán a horrorkomédia alműfaja az egyetlen biztos pont, ha az utóbbi évek legjobban sikerült horroralkotásait igyekszünk összegezni. Ebben a stílusban gyakorlatilag minden évben születtek remek darabok, így pont ideje volt, hogy idén is belefussak valami igazán emlékezetesbe. Habár könnyűnek tűnik, még is roppant nehéz feladat megtalálni a megfelelő keverési arányt a stílusok között.
Sajnos ez a The Final Girls esetében is döcögött néha, azonban ezt szívvel és lelkesedéssel pótolták az alkotók, így szerintem a slasher stílus szerelmesei elégedetten biccenthetnek a záróképkockák megtekintése után. A film egy hommage a ’80-as évek darabolós horrorfilmjei előtt, igazából a Péntek 13 lehet a legegyértelműbb hasonlat, de azért a dolgok itt kicsit bonyolultabbak ennél.
Főhősnőnk Max (Taissa Farmiga – American Horror Story) fiatalkorában tragikus hirtelenséggel elveszíti édesanyját (Amanda), aki épp egy meghallgatás után szenved halálos autóbalesetet. Anyuci (Malin Akerman – Watchmen) egy 1986-as Camp Bloodbath c. slasher mozinak volt a sikolykirálynője, ami az évek folyamán ugyan kultstátuszba emelkedett, azonban a színészi karrierjét korán kettétörte. Amanda halálának harmadik évfordulóján Max az egyetemi haverok nyomásának engedve elmegy egy dupla-vetítésre, ahol az ominózus klasszikus és a folytatása kerül terítékre. Épp elérzékenyülne fiatalkori édesanyja láttán, amikor hirtelen tűz üt ki a teremben és Max a barátaival a vászon mögé menekül. Legalábbis így gondolják, amíg roppant vicces jelenetek sora nem kezdődik, aminek a végén rá kell döbbenniük, hogy bekerültek a Camp Bloodbath történetébe.
Szerencséjükre Duncan hatalmas rajongó és betéve tudja az összes jelenetet, így lassan összerakják, hogy nem csak passzív részesei a filmnek, hanem át tudják írni a jeleneteket, vagyis a befejezésre is hatásuk lehet. Ahogy az a klasszikus slasherekben lenni szokott, és a zseniális Sikoly első része is az orra alá dörgölte mindenkinek, aki szexel, az gyakorlatilag már feküdhet is a machete alá. Ugyanakkor, aki még szűz az nagy eséllyel túlélheti, ráadásul az utolsó életben maradt lány (The Final Girl) természetfeletti erővel felfegyverkezve szállhat szembe a gonosszal. Ezúttal Billy Murphy a gyilkológép neve, akit egy ártalmatlannak induló tábori tréfa egy életre megnyomorított, így abszolúte nincs jobb dolga, mint a legkülönbözőbb módokon megölni az összes táborlakót. Mivel Amanda még szűz a film kezdetén, így főhősünknek az a remek ötlete támad, hogy ha sikerül lebeszélnie anyucit a film alatti szexről és túlélik Billy mészárszékét, akkor a film végén mindketten visszatérhetnek a való életbe, így Max visszakaphatja az anyukáját.
Természetesen az egyszerűnek tűnő ötlet nem várt bonyodalmak sorát indítja be, és csak úgy repkednek a szenzációs poénok és forgatókönyvi megoldások. A befejezés hihetetlenül jól eltalált és habár említettem, hogy az ideális horror és humor faktort talán ellőtték egy kicsit, de ez egy minden szempontból érdekes és becsülendő alkotás, ami tele van szívvel és lélekkel. Szuper karakterek remek színészi alakításokkal, még a felemásra sikeredett CGI-t is sikerült ötletes vizuális megoldásokkal (a feliratok fizikai akadályokká vállnak, flashback jeleneteknél visszakerülnek a film fekete-fehér változatába, stb.) megspékelniük.
A The Final Girls nem érdemli meg, hogy kemény kézzel bánjuk vele, mivel a fő céljait minden szempontból teljesíti, szórakoztat és emléket állít egy olyan szubzsánernek, ami sokunknak nagy kedvence. Bárcsak több ennyi körültekintéssel és tisztelettel készült horrorfilmmel lenne dolgunk!
Remek poén. 10/8
afiaf
Sajnos én valószinűleg nem ugyanazt a filmet láttam,mert számomra semmit nem nyújtott,amit a trailerben igért.Az ötletes kezdés után unalomba fullad a film,olyannira,hogy én a háromnyegyedénél már legszivesebben kikapcsoltam volna.Sem vigjátéknak,sem horrornak nem állta meg nálam a helyét,azon meg már csak bosszankodni tudok,hogy pénzt adtam a DVD-ért.
Őszintén szólva én nem láttam előzetesen a trailer-t, de azért utána néztem a filmnek, mielőtt belekezdtem és számomra szinte 100%-osan azt nyújtotta, amit vártam. Ezért is írtam, hogy a horror-vígjáték nagyon nehéz terep, mivel a humor szubjektivitása nagyban befolyásolhatja a végeredményt. Tavaly például nagyon sokan dicsérték a Housebound c. új-zélandi horror-vígjátékot, én kb. 2x mosolyodtam el rajta. Szar ügy, hogy rossz helyre tetted a pénzed, de próbáld meg elpasszolni, mert tutira nem csak nekem tetszett.