A tavalyi év sem múlt el nyomtalanul szerkesztőségünk emlékezetéből, s hagyományőrző rovatunkban minden tag megemlékezik a legjobb és legrettenetesebb élményekről, hogy a Kedves Olvasó is betekintést nyerhessen abba, milyen szempontok alapján és milyen elképzelések mentén épülnek fel a kritikáink.

Első alkalommal Zoo_Lee és Varin írását olvashatjátok.

Zoo_Lee

Érdekes év volt 2015 – több év után most éreztem először az idejét, hogy megtörjem a szokásos év végi pesszimizmusomat, és kimondjam, egy egész jó évünk volt horrorfilmek terén. Mindezt annak ellenére, hogy elveszítettünk számtalan legendás színészt és rendezőt (Christopher Lee, Wes Craven, Gunnar Hansen, hogy csak néhányat említsek közülük, nyugodjanak békében), minden jó vagy tűrhető filmre jutott 2-3 DVD-re kitolt szemét vagy hatásvadász remake/folytatás (Kopogószellem, Sinister 2).

Mégis, amikor végigfutottam az év eseményeit, azon kaptam magam, hogy végre nem tudom néhány mondatba összetömöríteni az év fontosabb történéseit, nem tudom egy kézen megszámolni a sorozatokat és filmeket, amikre valószínűleg évekkel később is emlékezni fogok. Lady Gaga debütált az Amerikai Horror Story legújabb, minden eddiginél groteszkebb és véresebb évadában, Ash végre visszatért, hogy láncfűrésszel irtsa a komisz deadite-okat, a Hannibal idejekorán véget ért, de egy utolsó, bravúros és brutális évaddal még megörvendeztettek minket a készítők, Ghostface pedig megmutatta, hogy a slasher film koncepciója sorozatként is életképes.

Az It Follows egy hihetetlenül egyedi hangulatú és jól működő filmként lepett meg minket, a What We Do In The Shadows durvábban tette próbára a rekeszizmainkat, mint bármi az elmúlt évekből, végre láthattuk Eli Roth Green Infernoját, ahogy Del Toro gótikus románca, a Bíborhegy is mozikba került végre, egyik személyes kedvencem, a Final Girls pedig ízekre szedte a klasszikus slashereket. Emellett támadt a trash vonal is – a Kung Fury zsenialitása vitán felüli, és érdekesség, hogy a Sharknado 3 is az év egyik legjobban várt filmje volt. Hogy 2016 mit fog hozni, az egyelőre a jövő zenéje – de az biztos, hogy kivételesen jó évet zárhattunk, és még mindig számtalan film és sorozat van hátra, amelyekre még mindig nem tudtam elég időt szakítani.

Varin

Én is azok közé tartozom, akik idén csatlakoztak a Cinegore szerkesztőségéhez, és az itt eltöltött hetek rávilágítottak arra, remek döntésnek bizonyult a váltás. Több horroroldalnál is dolgoztam már, de ennyire családias, laza légkör még sehol nem fogadott, jó érzés, ha az ember úgy hódolhat a hobbijának, ahogy szeretne.

A meglepetések éve volt számomra a 2015-ös, pozitív és negatív értelemben is. Hogy minek örültem, arra talán a személyes toplistám adja meg a választ, hiszen nem szeretem az Ördögűzős filmeket (de ott van a listámba a The Exorcism of Molly Hartley), nem szeretem a horror-vígjátékokat (de teljesen érthető módon a What We Do In the Shadows lett a szerkesztőség által megválasztott legjobb film), nem szeretem a westernfilmeket (de a Bone Tomahawk nagyon jóra sikeredett). Ez talán azt mondatja velem, hogy illene kicsit kevésbé előítéletesnek lennem a kedvenc műfajunkkal szemben… Ki tudja, talán hamarosan az ázsiai piacra is “betörök”.

Kétségkívül a nemrég bemutatott #Horror volt az év pozitív csalódása, a maga bátor és rendkívül meredek megvalósításával. Azonban kétségem sincs felőle, hogy ez nem mindenkinek jön majd úgy át. Az év legjobb filmje nem hiszem, hogy nagy titok, hiszen régen adtam 10/10-et utoljára filmre, de M. Night Shyamalan feltámadt, a Visit pedig szinte tökéletesre sikerült.

Ami a sorozatokat illeti, sajnos nekem személy szerint rossz évem volt, mert 1: alig néztem sorozatot, 2: amit néztem, attól is a hideg rázott ki. Igen, itt sajnos az American Horror Story: Hotel évadára gondolok, amely ha nem is tönkretette a teljes sorozatot, de egy óriási pofont adott neki. Valakinek a #Horror, nekem meg az AHS nem jött át, ez van… De ízlések és pofonok, el kell tudnunk fogadni a másik – olykor negatív – véleményét is. A zombimentes TWD-ről már lemondtam és az FTWD sem fogott meg, így nem marad más hátra, mint remegve várni január közepét, hogy Mulder és Scully visszatérjenek a filmvászonra.

Boldog új éve kívánok én is mindenkinek, és ne felejtsétek el, az Igazság jövőre is odaát lesz!