A földönkívüli-téma nagy rajongójaként biztosan állíthatom, hogy szinte minden ilyen jellegű filmet képes vagyok lelkesedéssel várni. Teszem ezt annak ellenére, hogy sajnos rengeteg olyan mű készült ebben a műfajban, ami nemhogy nem ugorja meg, de közelébe se ér a néhány film által igen magasra rakott mércének. 

A 2014-ben elkészült Alien Strain idén októberben vált a nagyközönség számára elérhetővé, lássuk mit tartogat számunkra Robert Benavides és Andy Palmer műve.  Az első néhány percben megismerkedünk történetünk főszereplőjével. Matthew egy kietlen, elhagyatott tájon kempingezik barátnőjével, Rachellel, aki azonban, mondhatni egy szempillantás alatt eltűnik, ezzel pedig meg is volna a sztori mozgatórugója. Matthew szilárd meggyőződése, hogy a lányt az idegenek rabolták el, így igyekszik minden létező információt összegyűjteni a hasonló esetekről,  fokozatosan a téma megszállottjává válik. Ezzel szemben a hatóságok kevésbé a földönkívülieket látják ludasnak az eltűnést illetően, így a gyanú -jóval profánabb irányban- Matthew-ra terelődik. Néhány évet ugrunk az időben, főhősünk ezúttal már egy elmegyógyintézet lakója, ahol pszichiátere segítségével próbálja összerakni az addigra már ezernyi darabra széthullott valóság darabjait. Mivel az elmúlt időszak eseményei finoman szólva kikezdték az idegeit, Matthew már szinte semmiben nem biztos a történteket illetően, így az egyedüli megoldásnak az ígérkezik, ha orvosa segítségével, emlékeiben elmerülve próbálja meg kideríteni az igazságot.

A több szálon futó nyomozás bizonyos elemeit flashbackek segítségével mutatják be a nézőnek, itt pedig el is érkeztünk ahhoz a részhez, ami az Alien Strain legnagyobb gyengesége. A múltbéli események bemutatása annyira szétszórta sikeredett, hogy a néző néha hasonló értetlenséggel szemlélheti az eseményeket, mint az idegösszeomlással küzdő Matthew. Összefolyik múlt és jelen, aminek köszönhetően a kaotikus képsorok könnyen összezavarhatnak bárkit.

A készítők érezhetően egy csavaros, több szálon futó történetet akartak összehozni, azonban ez sajnos érezhetően nem sikerült. Mondhatjuk, hogy sajnos, mivel az elképzelés úgy gondolom remek, az alapgondolat rengeteg potenciált hordozott magában, amit csupán minimálisan sikerült kihasználni. Ebből fakadóan az Alien Strain véleményem szerint csak egyszeri nézésre ajánlatos, a téma rajongói tehetnek egy próbát nyugodt szívvel, de nagy reményeket nem érdemes táplálni a művel kapcsolatban.

Értékelés: 5/10

Kinek ajánljuk: Egyszeri nézésre a téma rajongóinak, akik nem táplálnak a művel kapcsolatban nagy elvárásokat.

(Absvrd)