Kevés olyan horrorfilm van, amely annyira elkerüli a figyelmemet, mint Molly Hartley története. Amúgy nem rajongom a megszállós, ördögűzős sztorikért, de ha ehhez csinos diáklányokat importálnak, máris meggyőzőbb a felhozatal 🙂

A 17 éves Molly Hartley és édesapja egy családi tragédia után új városba költöznek. A fiatal lány édesanyja megpróbálta megölni lányát, attól tartva, hogy amint 18 éves lesz, valami szörnyűség történik majd vele. Mollynak a középiskolák nehézkes világába való beilleszkedés mellett látomásaival, hallucinációival is meggyűlik a problémája, ráadásul egyre csak közeledik a 18. születésnap, és a lány tanácstalan, hogy vajon mi is fog történni vele.

A 3,8-as iMDB-rating természetesen nem ígért túl sok biztató percet, de egyáltalán nem volt vészesen rossz az első rész. Kicsit furcsa volt, hogy a 85 perces játékidőből akadt egy 30 perces üresjárat, ahol inkább hasonlított egy tinifilmre, mintsem egy horrorra. A színészi játék nem volt kiugróan jó, de azért Jake Weber hozta a kellő színvonalat, őt egyébként is mindig jó látni a filmvásznon.

Érdekes film volt, néha jobb, néha kevésbé jó percekkel, de mindenképpen meglepő befejezéssel. A történet és a végkifejlet el is gondolkodtatott, és mivel a második rész címe önmagában spoileres kicsit, talán nem is gond, ha megfogalmazom a felmerül kérdéseimet. Oké, hogy Mollyt megszállta a gonosz és hogy ő volt a kiválasztott, de ez mivel jár? Miért jó ez neki vagy miért rossz a Föld lakóinak? Kíváncsian vártam hát, hogy a hét évvel később elkészült folytatásból vajon mit hoznak ki a készítők.

A folytatást egy teljesen másik csapattal hozták össze, a színészek és a stáb is új volt a The Exorcism of Molly Hartley esetében. A rendezői székben Mickey Liddellt például (The Grey, The Collector, The Collection) Steven Monroe váltotta (I Spit on Your Grave I-II.), de a címszereplő Mollyt is más alakította.

Ahogy a legénység, úgy a széljárás is teljesen új volt, az Exorcism egy sokkal komorabb, sötétebb hangvételű film lett, amelynek középpontjában egy kitagadott pap és természetesen Molly Hartley áll. A két szereplőt elmegyógyintézetbe zárják más-más ok miatt, Molly kezelőorvosa pedig hamar rájön, valami nincs rendben a fiatal lánnyal, itt a gyógyszerek már nem segítenek.

Jobban bejött a második rész, éppen annak stílusa miatt. Igaz, hogy az ördögűzéssel kapcsolatos jeleneteket soha nem szerettem, annak vallási töltöttsége miatt és a film maszkmesterét egy jó nagy karóval ültetném le, de nagyon erős percei voltak a filmnek. Az első résszel kapcsolatban csak utalások vannak, igazán szoros összefüggés nincs a művek között, így akár önmagában is nézhetőek.

A könnyedebb, lazább hangulatú első rész is megfelelőre sikerült, a folytatás azonban felülmúlta azt. A stílusváltás is jót tett a filmnek, és még annak ellenére is szórakoztató volt, hogy alapvetően nem érzem magaménak az ördögűzés témáját. Ajánlani tudom mindkét filmet.

The Haunting of Molly Hartley: 5/10 (iMDB)

The Exorcism of Molly Hartley: 6,5/10 (iMDB)

(Varin)