Már harmadik éve kapjuk a szokásos V/H/S-adagunkat, a tavalyin felbuzdulva valamivel lelkesebben álltam az aktuális darabhoz, de túlzott optimizmusom ezúttal is megbosszulta magát. Maga az antológia alapötlet és a kivitelezés tematikája hordoz magában potenciált, de a kerettörténetek sajnos részről-részre egyre gyengébbek.

Az első rész betörős, a második rész magánnyomozós sztorija után ezúttal egy nagyon aktuálisnak szánt vírusvideós (Vicious Circles) kerettörténetet kapunk, ami gyakorlatilag a nézhetetlenség határát súrolja. Amatőr módon kivitelezett, a kézi kamerát roppant idegesítően használó buta és idegesítő történet, ami sajnos rá is nyomja bélyegét az egész alkotásra. Marcel Sarmiento (The ABCs of Death, Deadgirl) azért rakott már le jobb filmet is az asztalra, ezúttal meglepően gyenge munkát adott ki a kezei közül. Sorban következtek az antológia történetei, a 80 perc abszolút fénypontja Gregg Bishop (Dance of the Dead) Dante the Great címet viselő alkotása. A nagyon jól összerakott sztori egy sötét erőkkel packázó mágust mutat be, akinek természetesen óriási árat kell fizetnie a hihetetlen trükkjeiért. A történet nemcsak érdekes, de a kis költségvetés ellenére vizuálisan is remekül sikerült. Egyértelműen a V/H/S Viral legerősebb alkotása.

Ezután a spanyol direktor, Nacho Vigalondo (The ABCs of Death, Timecrimes) következett, aki kedvenc időutazós témáját ezúttal sem hanyagolta, csak megspékelte egy kis testi torzulással és párhuzamos univerzummal. A Parallel Monsters egy darabig érdekesnek tűnt, de összességében keserédes íz maradt a számban utána, lehetett volna ez sokkal jobb is. Végül következett a legnagyobb csalódás, mivel a Justin Benson/Aaron Moorhead (Spring, Resolution) rendezőpáros neve korábbi munkáik alapján nagyon jól csengett, de a mexikói szektával megspékelt gördeszkás történet (Bonestorm) elég gyalázatosra sikeredett. Talán túlzás is történetnek nevezni, de ha ezzel próbálták megidézni az egész V/H/S-antológia legjobb darabját (Safe Haven), akkor óriási öngólt lőttek. Gareth Huw Evans alkotása a második részben kapott helye, az indonéz vallási szektáról szóló szegmens gyakorlatilag hibátlan.

Ezek után már nem bántam, hogy Todd Lincoln Gorgeous Vortex című darabja nem úszta meg a vágószobát és csak a DVD extra jelenetei között kapott helyet. Állítólag koncepcionálisan nem illet az alkotások közé, de ha ezer évig élek, akkor sem jövök rá, hogy mi volt itt a koncepció. Ha megpróbálom külön értékelni a történeteket és átlagolni a végeredményt, akkor kissé magasabb pontszám is kijöhetne, de egyszerűen képtelenség elvonatkoztatni a borzasztóan sikerült daraboktól. Sajnos továbbra is nagyon nagy a minőségi szórás a szegmensek között, emiatt marad a második V/H/S a kedvencem. Azért a mágusos rész miatt érdemes nekifutni a Viral-nak is, de sokat nem veszítesz, ha csak azt nézed meg!

Gyenge. 10/4

afiaf