Miután az 1930-as években a Universal filmstúdió vászonra adaptált sok gótikus horror regényt (Drakula, Frankenstein) és több, mára klasszikussá vált szörnyikont hozott létre (a Múmia, vagy a Farkasember), leáldozott a fénykora. A stafétabotot, miközben az emberek már az atomcsapásokban létrejött mutáns szörnyekért rajongtak, egy angol stúdió, a Hammer vette át. Az angol vállalat felvásárolta a klasszikus szörnyes filmek jogait és újraforgatta őket színesben. Ennek a vállalkozásnak a legelső képviselője volt a The Curse of Frankenstein című alkotás. Ez volt az a mű, mely egy csapásra ismertté tette a rendezőt, Terence Fisher-t, a két főszereplőt, Peter Cushing-ot és a közelmúltban elhunyt Christopher Lee-t, és amely egy több mint 10 éves, sikeres és maradandó érát indított el a horrorfilmek történetében.

Egy délnémet börtönben raboskodik a híres báró, Victor Frankenstein (Peter Cushing) és egy arra járó papnak meséli el, miért is került oda. A báró már fiatal korában elvesztette szüleit, így magáról kellett gondoskodnia, ezért felfogadott egy oktatót, Paul Krempe-t (Robert Urquhart), akinek a segítségével elmélyülhetett a tudományokban. Tudásának köszönthetően évekkel később már közösen kutatták, hogyan lehetne visszahozni a halottakat az életbe, ám a báró még ennél is tovább akart menni, saját lényt próbált létrehozni, amelyet tanára már nem támogatott. Időközben a Frankenstein várba költözött Victor jegyese is, Elizabeth (Hazel Court), amit a báró szeretője, Justine, a cseléd nem nézett jó szemmel. Később Victor sikeresen létrehozta teremtményét (Christoher Lee), viszont az megszökött, veszélyt jelentve a kastély és a körülötte lévő falu lakosságára…

A film, a többi korai Hammer alkotásokhoz hasonlóan, egyszerűen zseniális. Különösen megfogott benne, hogy hasonlóan Mary Shelley regényéhez és ellentétben a legtöbb Frankenstein adaptációval, nem a teremtményre, hanem Victorra koncentrál. Az igazi szörnyeteg a filmben a báró, az őrült tudós alakja, aki a fejlődő tudománynak köszönhetően hoz létre egy szörnyet, a következményekre, az esetleges katasztrófára való tekintet nélkül, és ez az eredeti regény üzenete. Azt, hogy nem a teremtmény a legfontosabb eleme a történetnek, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy Lee, aki bámulatosan alakít, a másfél órás film 50. percében jelenik csak meg. A színészi munka lenyűgöző. Cushing nagyon hitelesen hozza a tudományért bármire képes tudóst, Lee pedig tényleg egy tragikus sorsú, de ijesztő szörny. A későbbi Drakula dublőr nélkül játszott el minden jelenetet, így emelgette és dobálta az embereket is. A többi színész alakítása is fantasztikus, Paul karaktere pedig a főhőssé válik a film végére. A látvány is lenyűgöző, legalábbis engem mindig meg lehet venni az Alpok varázslatos hegyeivel. A filmben megedződött horror rajongóként sok fordulatra nem lehet számítani, ennek ellenére ezek élvezetesek. Az viszont kifejezetten tetszett, hogy összevonták a Universal Frankenstein és Bride of Frankenstein filmjeit, ugyanis utóbbiból elővették a vak öregembert és mellé tették az első Universal filmben megjelent kisgyermeket, aki most fiú.

A történetvezetés kissé vontatott, de ez annak lehet az oka, hogy már egy lassan 60 éves alkotással van dolgunk. Ami még kivetnivalót von maga utána, a felesleges szerelmi háromszögön kívül, Paul és Elizabeth párbeszédei, ezek kevésbé hitelesek, mintha Paul nem is lenne teljesen meggyőződve arról, hogy tényleg igazi veszély leselkedik rájuk. Összességében egy nagyon látványos, fordulatos, kiváló mű indította el a Hammer Frankenstein szériáját. Ez a széria pedig, 7 filmjével méltó párja volt a másik nagy horror sorozatnak, a Drakulának.

Értékelés: 9/10

Kele-man