A vörös tűzopálban lakozó gonosz dzsinn harmadik részében mintha csak egy irritáló amerikáner tini-horror szellemiségét próbálnák megidézni. Persze arról szó sincs, mert akkor legalább lenne néhány hatásvadász részlet vagy egyéb cifraság, de amit ez alatt az olcsó szórakoztatás céljából elénk táruló másfél óra alatt kapunk az nem más, mint unalomba fulladó teljes érdektelenség.

Diana – aki iránt tanára, Barash professzor gyengéd érzelmeket is táplál – laza mozdulattal kinyit egy múzeumi antik dobozkát, aminek a belsejében egészen véletlenül ott van az ominózus tűzopál, majd gyorsan odébb is áll, hogy aztán szerencsétlen professzort nézze ki magának elsőként a még mindig lelkekért áhítozó dzsinn.

Diana mindenféle vad dolgot vél látni, persze a fiúja először nem hisz neki, majd miután a dzsinn elkezdi eltenni láb alól a közös ismerősöket, már vele tart. Egy templomban aztán a lány kérésére megidézett Michael arkangyal szelleme beleköltözik a srácba, aki még egy semmiből materializálódó bónusz kardot is kap, hogy így állítsák meg a lényt, ami nyilván nem lesz egyszerű menet, mert még van vagy fél óra a filmből…

Ha azt vesszük, hogy már a második is csak egy meglehetősen vérszegény folytatása a szórakoztató és látványos, morbid humorban gazdag első résznek, akkor ez a harmadik már szinte csak a nyomokban tartalmaz valamit az egész franchise-ból. Vagy úgy is fogalmazhatnék blikkfangosan, hogy a Wishmaster szellemiségének totális megcsúfolása…

Kezdjük azzal, hogy az enyhén Hellraiser-szerű dobozka (minek?) kinyitásával előkerül a kő, de azt össze sem kell törni, mert egyből előkerül a dzsinn (na de mégis hogyan?). Aztán kihagyták a produkcióból az ördögien grimaszoló Andrew Divoff-ot – aki a Wishmaster-széria emblematikus figurája volt -, és a dzsinn emberi megfelelőjének egy teljesen jellegtelen arcot tettek meg (Jason Connery), és ha ez még nem lenne elég siralmas, a címszereplő entitás bénábban néz ki, mint valaha. Halálosztásaiban egyáltalán nincs már meg az a kedvelhetően morbid humorfaktor vagy egyáltalán bármiféle ötletesség, csupán menetrendszerűen tuszakolták bele az amúgy is izzadságszagú és erőltetett öléseket. Bármiféle látvány vagy feszültség? – ugyan már! Annyira izgalmas volt a film, hogy a felénél konkrétan elaludtam, és ha a barátnőm fel nem kelt, bizony lehet, hogy nem írnám most ezeket a sorokat. Ezúton is köszönet neki, hogy végigszenvedte velem ezt a hulladékot!

Értékelés: 4/10

eyescream