Ismeritek Dextert? Na, nem azt a rajzfilmeset, hanem a másik laborpatkányt. Tudjátok, az a kiegyensúlyozott, csendes, visszafogott pasas a miami rendőrségről. Aki nappal rejtélyes gyilkosságok ügyében jár el, mint a Vérnyomok Tévedhetetlen Ura, és szinte észrevehetetlenül éli látszólag szürkébe burkolózó hétköznapjait, de éjszakánként átveszi az uralmat világ elől eltitkolt, kegyelmet nem ismerő személyisége, és ilyenkor egy-egy megoldatlan gyilkos nyomába ered…

Viszonylag kevesen tudják, hogy a Michael C. Hall (Sírhant művek) főszereplésével készült thriller/krimi széria valójában a többnyire színpadi szerzőként tevékenykedő Jeff Lindsay Darkly Dreaming Dexter c. regényéből készült. A 2004-ben megjelent kötet eredetileg a Pinocchio Bleeds névre hallgatott, sőt egy ideig még a Legjobb Első Regény kategóriában is jelölték Edgar Allan Poe-díjra, de aztán kiderült, hogy szerzője már számos könyvet írt, csak álnéven. Bár nem mintha ettől valamit is változna a regény megítélése.

Az első könyv története – merthogy immáron hét (!) kötetre duzzadt a népszerű regényfolyam; legutóbbi része, a Dexter és a végső vágás éppen 2013-ban jelent meg az Agave Kiadónál – valójában a két évvel később kezdődő sorozat első évadjának felel meg, jó néhány változtatással. Az alapszituáció és a főbb szereplők persze ugyanazok: adott Dexter, ez a szerény és humoros, politikailag korrekt, mindenféle sablonba beillő mintapolgár, aki ránézésre kifogástalan és szinte már-már elképesztő szürkeségbe burkolózik. Valójában azonban egy, az emberi kapcsolataiban rendkívül felszínes, és a hétköznapi szituációkban is csak mímelő, mindenféle érzelmektől mentes fickó, aki mostohatestvérével, a nagyszájú, trágár, de mindenekelőtt céltudatos Deb-bel együtt a miami rendőrség kötelékét erősíti; közben azért arra is odafigyel, hogy néha randizzon, nehogy lehulljon tökéletesnek hitt álcája…

Mint az a későbbiek során kiderül, Dexterben egy gyerekkori trauma hatására valami visszafordíthatatlan folyamat indult el, ami egy Sötét Utas nevű torzult személyiséget eredményezett. Szerencsére mostohaapja, még a halála előtt megtanította, hogyan tudja kordában tartani ezt a világ számára rendkívül veszélyes belső szörnyeteget, amely bizonyos időközönként vérre szomjazik. Így hát sajátos törvényei között időről-időre olyan rossz embereket (értsd: szabadon garázdálkodó gyilkosokat) tesz el láb alól, akik megérdemlik. Röviden Dexter Morgan egy gyilkosokat üldöző sorozatgyilkos. De hogy ne legyen ilyen egyszerű a szituáció, a színen egyszer csak feltűnik egy idegen, akinek módszerei szinte teljesen megegyeznek vele…

Míg a(z egyébként remek) sorozat a kissé hatásvadász CSI-hez hasonlóan próbálja meg részről-részre elénk tárni a folytatólagos történéseket, addig a könyv egy sokkal zavarba ejtőbb, sokkal sötétebb, magyarán kevésbé populárisabb irányba halad, telis-tele morbid humorral átszőtt belső vívódásokkal. Jeff Lindsay írói stílusa egyszerűen bravúros; néhol játszi könnyedségű, majd hirtelen vérszomjas kegyetlenségbe vált, de ugyanakkor végig meg tud maradni egy egységesen szórakoztató, mégis valahol a végletekig elgondolkodtató sajátos ötvözeténél.

Aki már végignézte a Dexter-széria mind a nyolc évadját, vagy esetleg csak néhány rész erejéig, futólag kóstolt bele szimpatikus sorozatgyilkosunk hajmeresztő kalandjaiba, annak mindenképpen ajánlom; de aki csak szimplán szereti a nem hétköznapi értelemben vett, izgalmas fordulatokban gazdag, morbid humorral fűszerezett krimit, az se hagyja ki!

Értékelés: 10/10

eyescream