A francia származású Alexander Aja állandó alkotótársa, Grégory Levasseur – aki a produceri teendők mellett olyan filmek forgatókönyvéért felelős, mint a Magasfeszültség, A sziklák szeme (remake), Tükrök, Piranha 3D, Maniac (remake) – ezúttal a tettek mezejére lépett, és bátran vállalta ennek a némileg found footage stílusú, természetfölötti horrornak a dirigálását.

Régészekből álló tudóscsoport egy titokzatos piramist fedez fel a sivatag homokjában, ami tudományos-, és egyben világszenzációnak is számít. Mikor felnyitják, az onnét kiszabaduló mérges gázok rögtön megölnek egy munkást, és egyúttal felkészítik őket a további csapdákra. Először okosan egy NASA fejlesztésű, önjáró robotot küldenek be körülnézni, amivel egy ideig minden oké, majd hirtelen megszakad a kapcsolat.

Mivel parancsba kapják, hogy a Kairóban történő durva zavargások miatt 24 órán belül el kell hagyniuk a terepet, kollektíve úgy döntenek, hogy filmes társaikkal kiegészülve belenéznek a nem mindennapi építmény belsejébe. Nem sokkal a behatolás után megtalálják a robot maradványait, majd jól eltévednek, de ez mind semmi, mert beszakad alattuk a talaj, aztán kisvártatva a mérnök csávó lábára esik egy hatalmas kő, később pedig nyomtalanul eltűnik, és csak egy vércsík marad utána. Többieket addig furcsa, macskaszerű lények kezdik el vegzálni, majd pedig egy klasszikus homokcsapdába kerülnek. Alighogy kivergődtek innen, a riportercsaj teljesen véletlenül beleszáll egy tüskés verembe, és szinte azonnal megmurdel. A túlélők rendkívüli szakértelemmel hieroglifákat tanulmányozva eljutnak egy terembe, ahol olyasvalakivel találkoznak, akivel elvileg nem lenne szabad…

Hol is kezdjem? Hasonló élményekre lehet számítani, mint a legutóbb megtekintett – klausztrofób helyen való mászkálással és mindenféle misztikus eseménnyel operáló – földalatti mozinál, az As Above, So Below (kritika itt és itt) esetében. Ehhez jön hozzá némi autentikus Egyiptom-feeling á lá Múmia, de azért ne olyan elnagyolt kalandfilmes hollywoodi klisékre tessék gondolni, mint Branden Fraser-éknél.

A piramis belsejében lévő, extrém kalandozásukat hol személyes élményt jelentő kézi kamerás módban, hol pedig egy külső, objektív szemlélő nézőpontjából követhetjük nyomon, aminek folytonos váltakozása elég zavaró tud lenni, amellett, hogy nem egyszer zökkenti ki, a magát kalandba beleélő Kedves Nézőt. A számítógéppel megvalósított misztikus kreatúrákkal különösebb bajom nincs addig, amíg csak távolról (vagy éppen részleteiben körvonalazva) láttam őket, de amint egészen közelről, kvázi egész alakosan mutatják meg magukat, már nem is annyira jópofák vagy hatékonyak.

A befejezéssel kapcsolatban szintén csak negatívumokkal tudok élni, mert csattanó vagy bármilyen épkézláb lezárás nélkül hirtelen véget vetnek az egésznek, holott ennél ezerszer jobb dolgokat tudtam volna elképzelni (pl. földönkívüli kapcsolat, alvilág kapuja, örök rabság stb.) Mindezek ellenére én mégis azt mondom, hogy egyiptomi kirándulásunk egyszer mindenképpen megér egy próbát!

Értékelés: 6,5/10

eyescream