Az idő pénz. A jövőben ez nem csupán átvitt értelemben jelent valamit, hanem szó szerint. Az emberek ugyanis 25 éves koruktól nem öregszenek, cserébe viszont mindenki egységesen egyetlen hátralévő évet kap. Ehhez lehet keresni, lopni, örökölni és ugyanakkor ezzel kell fizetni is. A társadalom új rétegeit is az különbözteti meg, hogy kinek mennyi ideje van: a gazdagok időmilliomosok, a szegények percről perce élnek. Akinek lejár az ideje, egy szívdobbanásnyi idő alatt meghal.

A gettólakó Will Salas megmenti a dúsgazdag, de életúnt Henri Hamiltont egy bárban és ezzel változások lavinaszerűnek szánt sorozatát indítja el, mikor az neki ajándékozza minden idejét és utána végez magával. A rendszer stabilitásűnak fenntartására felesküdött Időrendészek, a Percrablóknak nevezett maffiaszerű banda, majd lányának elrablása után egy bankár-apuka is a nyomába ered. Egy furcsa, kicsit Robin Hood, kicsit Bonnie és Clyde történet bontakozik ki az eseményekből.

A film fő pozitívuma az alaptörténete, ez az idő = pénz elgondolás. Mintha egy jó adag társadalomkritika lenne benne, az időért való harcról, az állandó rohanásról. Valamiért személy szerint, a film megnézése után mindig némi mosolyt csal az arcomra, mikor fizetés előtt számolgatja valaki a munkaóráit. Da ha jobban belegondolok, ezzel körülbelül ki is végeztem a tetszetős dolgokat benne.

A szereplők kiválasztása és a megvalósítás már korántsem kedvezett ennek a zseniális alapnak. A hősnő szerencsétlenkedését csak azért tudom megbocsátani, mert bízom benne, hogy őt eleve ilyen naiv, idegesítő, Zuzu Petals-szerű karakternek szánták. Ráadásul a nyomorgó, folyton a halálos órájukat élők nem igazán tűntek különösebben megviseltnek vagy stresszesnek. Így empátiát sem váltanak ki a nézőből. A nem-örededés genetikai kivitelezése is gyanítom, valahol a lehetetlen határmezsgyéjén mozog, de még ezt is elfogadom a sztori kedvéért. Azt azonban végképp nem tudom megérteni, hogy ha az idő a vagyon, akkor miért egy hatalmas, zölden világító led-es óra jelzi ezt mindenkinek a karján. Körülbelül mintha a bankszámla-kivonatát a homlokán hordaná az ember. Ráadásul gyakorlatilag semmi sem védi, kis túlzással, kézfogással kirabolhatnak bárkit.

Összességében egy elgondolkoztató, de nem jól kidolgozott alkotás. Egyszer azonban (és most kérek elnézést a szóviccért) érdemes rászánni egy kis időt.

Értékelés: 6/10

psychozsófi