Ha nagyon leegyszerűsítjük a cselekményt, akkor arról van szó, hogy a sarkvidék fagyos környezetében randalírozó Dolog most egy isten háta mögött városka szupermarketében ütötte fel a fejét, és ebben a baromi költséghatékony, mondhatni már-már szemkápráztatóan szegényes produkcióban egy maroknyi titkos harcos próbálja meg mielőbb likvidálni.

Egy csapat fegyveres alak betámad egy kisvárosi szupermarketet, mert látó kollégájuk szerint ott tartózkodik egy olyan személy, aki egy földönkívüli fertőzést követően egy idegen lényt, pontosabban egy parazitát hordoz magában. Néhányan meghalnak, a többséget túszul ejtik, de mivel a tűzharc során a látó is életét veszti, kénytelen más módon kiszűrni a fertőzött egyént. Közben kiszáll a helyszínre a rendőrség, és sikerült megbeszélni velük, hogy hozzák ide a másik látót.

Ekkor már a film felénél járunk, de még semmi izgalmas nem történt; arról nem is beszélve, hogy idegen aktivitásnak szintén semmi nyoma. A túszokat elkezdik egyesével átvizsgálni, mire megtalálják a fertőzött egyedet. Viszont hatalmas csavarként kiderül, hogy nem ő az egyetlen…

Egy ízig-vérig otthoni szórakoztatásra termett – műfajában sci-fi/horror sémákat követő – műről beszélünk, ezért aztán nem is kell hatalmas elvárásokat támasztanunk irányában. Viszont, ha már idegenekről szól a film, nem ártott volna beletenni olyasmit. Ugyanis az ominózus földönkívüli parazitát saját alakjában csupán a film végén láthatjuk egy röpke pillanatra, helyette a fertőzöttek minimálisan alaktorzult külsejével szúrják ki a Kedves Néző szemét, bár a dolgokhoz hozzátartozik, hogy azokat is elég ritkán mutatják meg, és amúgy sem tűnnek valami félelmetesnek. A film elején és végén látható akciózáson kívül nem igazán pörög a film, így még ez a 80 perc is baromi hosszúnak tűnik.

Értékelés: 5/10

eyescream