A horror sorozatok felhozatala évről-évre erősebb. Míg tavaly voltak hónapok, amikor pótolhattam a lemaradásaimat, régebbi szériákkal kellett kitöltenem az időt, idén eddig még nem volt olyan időszak, amikor nem követtem volna hétről-hétre legalább két címet. Nyáron/kora ősszel az egyik a Dominion volt, a másik a Guillermo Del Toro közreműködésével készült The Strain (Del Toro ráadásul a sorozat alapjául szolgáló könyvsorozat társszerzője is).

A new yorki John F. Kennedy reptéren egy este katasztrófa történik: egy leszálló géppel megszakad minden kapcsolat, a fedélzeten pedig 206 utas holttestére, és 4 súlyosan sérült, szinte haldokló túlélőre bukkannak, akikkel a jelek szerint viszonylag rövid idő alatt végzett egy korábban ismeretlen kórokozó. A CDC egyik vezető tudósa, Dr. Ephraim Goodweather és csapata kapja a feladatot, hogy vizsgálják ki, mi történhetett a gépen, az események azonban hamarosan még ijesztőbb és megmagyarázhatatlanabb fordulatokat vesznek. A gép rakterében egy hatalmas, kézzel faragott ládát találnak, melynek tartalma látszólag egyszerű föld, nem sokkal később a reptéren egy idős zsidó férfit tartóztatnak le, Setrakien professzort, aki egy botba rejtett ezüst karddal próbált a gép csomagjai közelébe férkőzni, és kétségbeesetten próbálja a rendőröket és tudósokat a láda iszonyatos tartalmára figyelmeztetni. A 206 holttest nyomtalanul eltűnik, Eph felettesével egy rejtélyes, csuklyába burkolt rémség végez, aki a ládával együtt megszökik, a CDC pedig Eph ellenkezése ellenére felsőbb utasításra megpróbálja eltusolni az ügyet, és az utasok halálát egyszerű mérgezésnek tulajdonítani.

A történet eleinte több szálon fut a CDC csapat tagjai, Eph családja, Setrakien, és egyszerű new yorkiak között, akik valamilyen módon egytől-egyig kapcsolatba kerülnek a ládával, a vírussal, és a dolgok hátterében álló ördögi Stoneheart csoporttal, akik kapzsiságból és hataloméhségből felajánlották New York városát egy strigoinak, egy több ezer éves vámpírszerű szörnyetegnek, és inasának, egy egykori második világháborús SS tisztnek. A káosz fokozatosan elszabadul, ahogy egyre több ember tűnik el, fertőződik meg a vámpír-kórt okozó parazitákkal, a Stoneheart csoport pedig sikeresen megakadályoz minden módszert az emberek tájékoztatására és a város karantén alá vonására. A túlélők összefognak, és Setrakien vezetésével megpróbálják megkeresni és megölni a Mestert, mielőtt a vírussal elpusztítaná, és vérszomjas élőhalott seregként támasztaná fel New York teljes lakosságát.

A Strain pörgős, stílusos nyitással kezd, ügyesen vegyíti a klasszikus vámpírmítosz elemeit a tudománnyal és Del Toro Penge 2-ben használt Kaszásainak designjával, remekül felépíti a különböző karaktereket, a városban lassan elszabaduló, megállíthatatlan káoszt. Bár a szereplők között nem egy olyan van, akit a műfaj kliséiből válogattak össze, a színészek még őket is hihető, reális karakterekké teszik, hatásos, mély pillanatokkal, karakterfejlődéssel és (eleinte) logikus motivációkkal. Az évad első fele egész egyszerűen tökéletesen működik, és eléri azt, ami más rendezőknek és íróknak már évtizedek óta nem sikerül: modern környezetbe helyezi a Drakula/Salem’s Lot történetét úgy, hogy a nézőket még közelebbről sem csapja meg az izzadtságszag.

A gondok ott kezdődnek, amikor a vírus már tömegesen kezdi hulla fehér, csápos élőhalottakká alakítani a lakosságot, a szereplők pedig lassan egytől-egyig szembesülnek az elsőre hihetetlennek tűnő ellenféllel, és próbálják meg felvenni ellene a harcot. A konfrontálódás a mítosszal, a képzelet szüleményének vélt rémségekkel mindig is egy kritikus pont a horror történetekben, a Strain pedig bár eleinte jól eltalálja, később túlzásokba esik, és követhetetlen, logikátlan kapkodásba zuhan. A szereplők pont a város összeomlása, és a vérszívók elszaporodása közben kezdik megkérdőjelezni egymás hozzáértését, apró, indokolatlan dolgokon összeveszni, következetlen, elkapkodott döntéseket hozni. A vámpír kórt és az apró féregszerű parazitákat is hiába vezetik fel nagyon jól, konkrét tudományos alapokkal eleinte, később valahogy az egész a kukába kerül, és a fertőzöttek tulajdonságai, viselkedése és gyengeségeik sablonszerűen kezdik követni a kelet-európai folklórt. A végére csak a vámpírinasként tevékenykedő egykori SS-tiszt Eichhorst, és az egykori bűnözőből Setrakian csapatától függetlenül vámpírvadásszá avanzsáló Gus maradtak talán a két egyedüli karakter, akik megmenekültek a logikátlan, erőltetett és értelmetlen jelenetektől. A kissé izzadt befejezés ellenére azonban a The Strain egy remek sorozat, az utóbbi idő legeredetibb és legjobban eltalált vámpíros anyaga talán A vámpír árnyékában és az eredeti Alkonyattól Pirkadatig óta. Ajánlott, remélem a készítők kicsit összekapják magukat a trilógia második kötetét feldolgozó következő évad kezdésére.

értékelés: 8/10

Zoo_Lee