Ismét csak összegyűlt 26 rendező szerte a világból, hogy az ABC egy általuk választott betűjével, pontosabban egy azzal kezdődő szóval készítsenek egy rövid mesét. Teljes alkotói szabadságot kaptak, a kitétel csupán annyi volt, hogy a produkció valamilyen úton-módon kapcsolódjon a Halálhoz. Nos, az első antológia felemás felhozatala után nézzük az idei arzenált…

Frappáns főcím után rögvest megkezdődik a nagyjából két óra hosszú mesemondás, amiben nekem kapásból feltűnt, hogy a tavalyihoz képest sokkal nagyobb arányban képviselteti magát az ázsiai szekció. Hogy ez most jó vagy rossz nekünk, mindenki döntse el maga.

Ezúttal is meglehetősen színesre sikerült a paletta: találhatunk itt történeteket rosszul sikerült gyilkosságról, női nem által megszédített hajótöröttekről, radioaktív mutáns borzról, meghalni képtelen nagymamáról, elégtételt vevő nagypapiról, szökött fegyencekről, kislány által felidegesített baby sitterről…

…de akadnak még rövidfilmek fajok közötti agyátültetésről, orosz rulettot játszó túlélőkről, dead end-ben végződő pornófilm forgatásról vagy jócskán eldurvult vakációról, és így tovább.

Filmek többsége – közel nyolcvan százaléka – tradicionális hús-vér szereplős hagyományokat követi, azonban akadnak ettől eltérő alkotások, mint a satírozást, mint fő rajztechnikai elemet választó H (Head Games), a teljesen elborult stop-motion D (Deloused), vagy a szintén gyurma-animációs elemeket tartalmazó ízig-vérig űr-trash W (Wish). A P (P-P-P-P Scary!) című, meglehetősen komikusra sikerült epizód pedig akár egy teljesen minimalista, szinte díszlet nélkül játszódó színpadi darab is lehetne.

Kimondottan kőkemény, explicit gore-horrorként nálam a Z (Zygote) viszi a prímet, mely egy anya hasában tengődő kifejlett gyermekről szól, de az O (Ochlocracy – Mob Rule) zombírósága is hasonlóan briliáns, és egyben baromi szürreális ötletnek bizonyult.

Emellett az osztott képernyős megoldással élő S (Spit) is mindenképpen megemlítendő – főleg a csattanója miatt! -, de a K (Knell) misztikus hangulata, vagy az M (Masticate) jópofán belassított drogos ámokfutása is megér egy misét, hogy az Y-ról (Youth), mint a kollekció egyértelműen leginfantilisebb darabjáról már ne is beszéljünk! Természetesen ez utóbbi mi más lehetne, mint japán elme szüleménye, haha!

Mivel sajnos a 26 produkció között bőven akadnak gyengébb vagy éppen közepes(en szürkeségbe burkolózó) darabok, ezért lett a pontszám annyi, amennyi.

Értékelés: 6/10

eyescream