A Dracula AD 1972 után mindössze egy évet kellett várni annak folytatására. Ezúttal egy sokkal sötétebb és epikusabb végkimenetelű részt szerettek volna létrehozni, ám az eredmény eléggé felemásra sikeredett, ugyanis egy hamisítatlan B-kategóriás filmmel állunk szemben.

Két év telt el azóta, hogy Lorrimer Van Helsing (Peter Cushing) legyőzte a rettegett Dracula grófot (Christopher Lee). Az eltelt időszak alatt emberek tűnnek el, mígnem a rendőrség egy beépített ügynöke felfedi az igazságot: egy London melletti házban ezeket az embereket sátánista szertartásokhoz használják fel. A rendőr Murray nyomozó (Michael Coles) ismét Van Helsing professzorhoz fordul, aki kideríti, hogy a rituálék mögött a reinkarnálódott Dracula áll, aki egy végső csapást akar mérni az emberiségre azzal, hogy elterjeszti köztük a fekete halált, a pestist…

Az egész filmen érződik, hogy tulajdonképpen egy alacsony költségvetésű, B-filmmel van dolgunk. A forgatókönyvíró egy bizonyos Don Houghton, aki az idő tájt egy másik híres alacsony költségvetésű sorozaton, a Doctor Who-n dolgozott. Emiatt meg is van az a tipikus hangulat, ami engem rendkívül megfogott. Maguk a sátánista szertartások már kevésbé sötétek, mint az előző filmekben, de mégis élvezhetőek, köszönhetően ennek a hangulatnak. Ami még rendkívül tetszett, az az egyik sátánista karaktert, Dr. Keeley-t alakító Freddie Jones játéka. Zseniálisan hozza a megbomlott elméjű, cselekvésképtelen tudóst. Lee és Cushing továbbra is nagyszerűen alakít, bár Lee alakítása kissé halványabbra sikeredett, mint a korábbi filmekben.

Ez annak is köszönhető, hogy alig kap szerepet a filmben, még az előző részekhez képest is. Ráadásul a gróf a filmben mindössze egyetlen egy szereplőt változtat vámpírrá a szemünk előtt. Ehhez képest hullanak a szereplők, csak éppen azokat vagy lelövik, vagy felakasztják. Egyszer Van Helsing is golyót kap, ám csodával határos módon percek múlva felébred és még ápolni sem kell, bár ez betudható B-filmes logikának. A legviccesebb mégis az, hogy amikor először szembesülnek a rendőrök a kis házikóban fellelhető vámpírokkal, és fejvesztett menekülésük során nem hívnak erősítést, utána megmagyarázzák, hogy azért nem hívtak, mert úgyse lett volna értelme a dolognak. Továbbra is rengeteg klisét elsütnek, a kiszabadulni akaró vámpírlánytól kezdve Van Helsing unokájának újabb feláldozási kísérletéig (akit most egy új színész, Joanna Lumley alakít). Dracula halála is inkább kínos, legalábbis nem tudom hogyan gondolták az írók, hogy attól hal meg, hogy belesétál egy galagonyabokorba, amitől legyengül, majd leszúrják karóval, bár így legalább Weöres Sándor is eszébe juthatott néhány műveltebb angol nézőnek, szóval köszönet érte. Az öreg vérszívó ráadásul kissé le van maradva a korral, hogy a ’70-es években a pestist akarja elterjeszteni, bár meg kell dicsérni a maszkmester munkáját azért a jelenetért, amikor az egyik sátánista megfertőződik a fekete halállal.

Ez az utolsó része a Dracula sorozatnak, amiben Christopher Lee alakította a grófot. A következő részben, a Legend of the 7 Golden Vampires-ben már csak Cushing tért vissza, amivel a Hammer Dracula szériája le is zárult.

értékelés: 5/10

Kele-man