Azt már a sorozat kezdésekor tudtam, hogy az Anakonda valahogy elszenvedte magát négy részig, az utolsó felvonás forgatásának körülményeiről viszont csak az imdb olvasgatása során tudtam meg, hogy a kedvenc filmezési technikámmal készült: gyakorlatilag egyben forgatták le az előző résszel, hasonlóan, mint a Return of the Living Dead széria számomra oly kedvelt, logikus és következetes negyedik és ötödik részeit. A film pedig nem okozott csalódást – pontosan annyira fárasztó agyrémet kellett végigszenvednem, mint amire számítottam.

A forgatási módszer miatt egyben ez az első Anakonda film, amelyben visszatérő szereplőink vannak. Murdoch, a gyógyszercég haldokló igazgatója egy román erdőben, egy eldugott viskóban teljes titokban végezteti a kísérletek folytatását, az ott dolgozó tudós pedig nem csak sikeresen kitenyészt egy ültetvényt a Véres Orchideából, a kísérletekhez felnevel egy újabb óriási anakonda szörnyet is. Természetesen a kígyó, aki a kísérleteknek köszönhetően immár képes akár a lerobbantott fejét is visszanöveszteni, kitör, megöli a tudóst, Murdochnak pedig ismét zsoldosokat kell a helyszínre küldenie, hogy megszerezzék az elkészült szérumot, és likvidálják a kígyót. Ezzel egy időben érkezik a helyszínre egy román régész csapat, akik a környéken végeznének ásatásokat, egy eltévedt turista, és az előző részből ismerős Amanda is, utóbbi azzal a szándékkal, hogy elpusztítsa a kígyókat és az orchideákat. Hőseink között szép lassan tökéletesen elborult, következetlen, kaotikus és irritáló kapcsolati szálak alakulnak ki, miközben a szép nagy CGI-anakonda (illetve anakondák, miután két különvált darabjából indult el a regeneráció) a nézők elméinek épségére való tekintettel lassan kiirtják őket.

Még ha az Anakonda harmadik részét egy viszonylag élvezhető trashfilmként könyveljük is el, a Vérvonal akkor is a mélypont. Egy borzalmasan logikátlan, nevetséges, vontatott, unalmas rókabőr, amelynek nézése közben már nem is próbáltam találgatni, mi járhatott a készítők fejében, pénz, hírnév, sok-sok további folytatás… semmi sem mentség arra, amit ez a másfél óra nyújt. A bevezetőben említett Return of the Living Dead negyedik-ötödik részét jobban élveztem, nem vagyok benne biztos, és a bizonyosság miatt nem fogom újranézni, de talán még a Return to Salem’s Lot is jobban tetszett, mint ez a szörnyűség. A slusszpoén az, hogy a film néha annyira szánalmas mélységekbe süllyed, hogy konkrétan röhögni kezdtem rajta – például a jeleneten, amikor egy zsoldos fegyverrel a kézben az anakonda előtt áll, és hősies üvöltéssel kiüríti a tárat a levegőbe – de még ezekből is túl kevés van ahhoz, hogy legalább ilyen szempontból szórakoztasson. Ez a film fájt – a trashnek, az erőltetett folytatásoknak és az olcsón készített Zs-filmeknek egy olyan példánya, amit még akkor se nagyon érdemes megnézni, ha fullos agysorvasztó trash maratonhoz támad kedvetek.

értékelés: 1/10

Zoo_Lee