1966-ban a Hammer filmstúdió úgy döntött, ideje folytatni Dracula szériájukat, ám ezúttal magát a címszereplőt is bevették a buliba, aki kimaradt a Brides of Dracula című folytatásból. Lee tehát visszatért, nem úgy mint Cushing, így most valaki más kergette megszállottan a grófot.

10 évvel azután, hogy Van Helsing megölte Draculát, két házaspár, Helen (Barbara Shelley) és Alan, annak testvére, Charles és felesége, Diana Erdélyben utazgatnak. Egy vendéglőben találkoznak egy szerzetessel, Sandor atyával, akinek elmondják, hogy másnap Karlsbad-ba utaznak (megnéztem, ez egy délnémet közigazgatási terület, nyilvánvalóan köze sincs Erdélyhez, csak hát a Hammer filmstúdió előszeretettel adott német nevet erdélyi településeknek). A szerzetes figyelmezteti, hogy vigyázzanak a helyi kastéllyal, ami még a térképeken sem szerepel. Mikor odaérkeznek, úgy tűnik, valaki már várta őket: a kastély tulajdonosának kocsijával érkeztek, miután az eredeti kocsis otthagyta őket a semmi közepén, négy embernek van megterítve az asztal, illetve a helyi komornyik, Klove (Philip Latham) már ki is pakolta bőröndjeiket a szobáikba. Kiderül, hogy a kastély tulajdonosa a néhai Dracula gróf volt, aki korántsem olyan halott, miután Alan vérével Klove feltámasztja. Innentől kezdve senki sem képes megállítani terrorját…

Bár a történetben nincsenek nagy fordulatok, mégis képes fenntartani a feszültséget. Helen a film elején folyton figyelmeztet, hogy valami nincs rendben, Klove is kellőképpen félelmetes, miután meg Dracula felébred, semmi sem képes őt visszatartani. Ezúttal a halála is kreatív, legalábbis még sose láttam vámpírt meghalni úgy, hogy kilövik alóla a jeget és ő meg belefullad a vízbe. A kamerakezelés is nagyon tetszett, van, ahol vágás nélkül láthatjuk az egész, egyébként hosszabb jelenetet. A színészi játék most is zseniális, Sandor karaktere remek vámpír vadász véleményem szerint, még humorosabb pillanatai is vannak. Lee továbbra is nagyszerű vámpír, ám a legszembetűnőbb dolog, hogy nem szólal meg az egész film alatt. Lee ezt úgy magyarázta meg, hogy miután elolvasta a forgatókönyvet, látta milyen rossz szöveget szeretnének a szájába adni, így inkább nem mondott semmit. A forgatókönyvíró Jimmy Stangster szerint viszont ő nem is írt szöveget neki, mivel a vámpírok nem csevegnek.

A filmnek persze negatívumai is vannak. Nagyon lassan halad a történet, Lee-re 45 percet kell várni, hogy megjelenjen, ráadásul a mű elején látható temetési jelenetnek sincs semmi értelme. Az is érdekes, hogy egy éjszaka kb. 3 percig tart mindössze, illetve utána Dracula fényes nappal (hajnal) fut. Kedvenc hibám viszont az, hogy mikor Alan torkát elvágja Klove, a kamera az alatta lévő koporsóra irányul, amiben Dracula hamvai vannak, és ömlik bele a vér, viszont amikor totál plánban láthatjuk Alan lógó holttestét, nem látjuk, hogy folyna a hemoglobin, csak a hangját halljuk, mint előtte. Majd mikor megint visszavált a koporsóra, megint csak úgy ömlik a vér. Ennek ellenére egy egész jó filmet hozott össze Terence Fisher. A karakterek zseniálisak, mindenki kedvenc Szarumánja és Dooku grófja pedig fergeteges vámpír már megint.

értékelés: 7/10

Kele-man