Mit tesz a jóravaló apuka, ha a gyermeke nem szereti az új pótmamáját? Természetesen elviszi kicsiny családját egy csúnyán lepukkant házba a hétvégére, majd az együttlét megold mindent. Viszont akadnak, akik mindent megtesznek, hogy a család ne maradjon többé együtt…

Cory és fia, Liam pici családjába bekerül Sarah, az új anyuka. Liamnak persze ezt nehéz feldolgozni, és rendületlenül igyekszik letaszítani a trónról az új mamát, annak minden szeretetteljes igyekezete ellenére. Cory el is viszi őket egy megörökölt idillikus családi házba a majdnem semmi közepén, és úgy tűnik, hogy habár nehezen, a csiszolódás nehézkes fogaskerekei mégis forognak, ha kell. Hamarosan felfedezik azt a szörnyűséget, miszerint valaki vagy valakik jártak a házban. A helyi seriff megnyugtatja őket, hogy ez előfordul ritkán látogatott házban, nem lesz semmi baj. Tévedés…

Hangok. Valahogy mindig azok a fránya hangok, innen-onnan a házból, és szerencsére relatív hamar előkerül a zajok forrása: Játékállatkákból készült maszkokat viselő egyedek, akik mindent elkövetnek, hogy megtörjék a családi bizalmat, és magukhoz vegyék a kisgyereket.

A Torment nagyon jól indul. Az igényes képi világ, jó színészek, minőségi zenei aláfestés, és az ügyesen alkalmazott technikai fogások gyorsan berántanak minket a hangulatba, és ott tartanak minket úgy nagyjából a film közepe-utolsó harmadáig. Ha az előbb említett dolgok ennyire jók, akkor mégis mi lehet a gond, főleg a vége felé? Természetesen a történet. Pont az az elem, ami ha elbukik, magával ránt minden mást. Sajnos a Tormenttel ez történt. Belelátunk egy beteges világba, viszont az égvilágon semmit nem tudunk meg az okokról. Kik ezek az emberek, miért az a motivációjuk, miért történik ez, vagy az. Ezek nem direkt nyitott kérdések, semmi nem utal arra, hogy azok lennének. Vannak filmek, ahol az embert nem érdekli az ok-okozat törvényszerűsége, és csak elég hátradőlni, hagyni a passzív élvezetek eluralkodását. Ez a film viszont nyomokban erkölcsi kérdéseket is felvet, egészen jó kiindulópontokat szab meg, ami miatt már szeretnénk tudni az összefüggéseket, de semmi nem lesz belőle. Nagyon dühítő, mintha átvernének…

A Torment annak a kezdő közönségnek szól, akik annyira zöldfülűek, hogy bőven elég az unalomig ismert horrofilmes klisé ahhoz, hogy jól érezzék magukat, és nem csigázza az idegeit a hihetetlen amatőr történetnélküliség. Őszintén remélem, hogy nem létezik ilyen ember. Ha mégis, akkor mérhetetlenül sajnálom.

értékelés: 4/10

levyathan