1958-ban a Dracula című filmmel hatalmas sikert elérő Hammer filmstúdió az elkövetkezendő években elkezdte saját szörnyfilm szériáját. Sorban feldolgozták a Universal stúdió híres filmjeit, mint a Múmia vagy a Farkasember, ám igazán  nagy sikert csak két filmjük, a Curse of Frankenstein illetve a Dracula tudott elérni. 1960-ban tehát Terence Fisher úgy döntött, ideje folytatni az erdélyi vérszívó történetét, viszont valamilyen véletlen folytán kifelejtették a grófot, szinte az egész stábot, egyedül a Van Helsing professzort alakító Peter Cushing maradt meg.

Marianne Danielle (Yvonne Monlaur), a fiatal francia tanárnő állást kap egy erdélyi iskolában, így odautazik. Ám miközben egy útba eső fogadóban vacsorázik, egy rejtélyes férfi közbenjárásával a kocsis otthagyja. A bajba jutott hölgy Meinster bárónőnél száll meg, a helyiek heves tiltakozása ellenére. Az idősödő nemesnél kiderül, hogy van egy fia, aki súlyos betegségben szenved és figyelmezteti a tanárnőt, hogy még véletlenül se látogassa meg. Természetesen Marianne nem tud ellenállni a kísértésnek és lemegy az ifjú báró szobájába, aki azt állítja, hogy ő valójában nem beteg, csak az édesanyja önző, ezért tartja őt fogva, és megkéri, hogy szabadítsa ki. Marianne teljesíti a kérését, ám kénytelen elmenekülni, ugyanis Meinster báró megöli az anyját. Menekülése közben találkozik Van Helsing professzorral (Peter Cushing), aki később kideríti, hogy a báró valójában vámpír és kiszabadulásával bárki az áldozatává válhat.

Ha a Dracula filmre azt mondtam, hogy zseniális, akkor ez sajnos a nyomába sem érhet. A film maga tele van logikátlanságokkal, ráadásul az előző műnek is ellentmond. Abban az alkotásban azt mondták, hogy a vámpír denevérré változása csupán legenda, ennek ellenére itt most annyian repkednek, mint Ferihegyen a repülők. Ráadásul, ha erre képesek, akkor mért nem változott át bőregérré Meinster báró, mikor anyuci leláncolta, hogy egyszerűen csak elrepüljön? A történet vezetése sem dicséretre méltó. A film elején látott rejtélyes szereplő sose tűnik fel újra, még mindig nem tudom, mi volt a feladata. Az első harminc perc a másfél órás filmben azzal telik el, hogy Mariannet elszállásolja a bárónő, majd a fia kiszabadul. Ráadásul a fiatal francia tanár karaktere a filmtörténet egyik legegyügyűbb szereplője! Kiszabadítja a bárót, aki később elvonul az anyjával, akit Marianne pár perc múlva holtan talál. Ennek ellenére a film vége felé az így, ráadásul alig pár napja megismert báróhoz már hozzá akar menni! Maga a báró halála is rosszabbra sikeredett, mint Dracula grófé (mért kell minden vámpírnak nemesnek lennie?), ugyanis Van Helsing csak meglocsolja szentelt vízzel, aminek köszönhetően kicsit megpörkölődik, de közel sem olyan látványos ez, mint az, amikor Dracula elégett a napfénytől.

Ennek ellenére a filmnek vannak pozitívumai is. A színészi játék zseniális, itt kiemelném Freda Jackson játékát Greta-ként, aki a bárónő bejárónője volt, lenyűgöző, ahogy ezt az őrült karaktert alakítja. Cushing továbbra is zseniális, most sem irtózik egy kis fizikai konfrontációtól. Van egy kisebb fordulat is a filmben, ami tetszett, mikor a báró megharapja Van Helsinget, ám a doktor képes visszafordítani a vámpírrá válás folyamatát. Összességében nem méltó utódja ez a film az előzőnek, és érezhető Lee hiánya is, sokkal erőteljesebb vámpír volt, mint ez a mostani.

értékelés: 6/10

Kele-man