„Az idők kezdete óta létezik egy szervezet a sötétség erőinek megfékezésére. A világunk őrei ők, akik létrehoztak egy titkos szövetséget, hogy megvédjék az embereket. A feladat apáról fiúra száll, így az árnyékvilág kapuját mindig figyelik. Felesküdtek a fényre a sötétség ellen.” – ilyen bevezető szöveg után nem is értem magamat, hogy miért nem csapta le rá hamarabb, hiszen a Film+ csatorna egyik – szerény becslésem szerint félévente vissza-visszatérő – állandó vendége nem maradhat ki egyik ádáz trash-fanatikus gyűjteményéből sem!

Kezdő képkockákban láthatjuk, amint egy zselézett hajú, roppant cool csávó (Alex) bemegy egy templom pincéjébe, és mérnöki pontossággal kulcscsont körül szúr egy koporsójából éppen feltámadni készülő vámpírcsajt, mire az – ki tudja milyen okokból -, de faerezetűvé dermed. (Én speciel vámpír-entre gondolnék.) Alighogy kilép Isten házából, egy limuzinos pap a kezébe ad egy 2 x 2 centis papírfecnit, majd hozzáteszi, hogy valami Dr. Strand nevű genya kinyitotta a kaput…

A következő jelenetekben megismerkedhetünk a csoportosulás kicsit sem sztereotip tagjaival – úgymint nagydarab tetovált izomnéger, hidegvérű harcos kínai csajszi, szörnyjelenlétre rángani kezdő autista kisfiú (Fester bácsi kiskorában), valamint egy Karen nevű, érdektelennek tűnő és amúgy is hamar elhalálozó csaj – amint egy meglehetősen gagyi szűrővel (vagy béna utó-effekttel, esetünkben tökmind1) ellátott városkába (Twillight Cove) érkezve szörnyekre vadásznak. Ez magyarán annyit tesz, hogy néha lőnek rájuk, néha meg irgalmatlan szarul kinéző felgyorsított jelenetek során menekülnek előlük, aztán ismét csak lőnek. E kettő között találkoznak egy túlélővel, aki elvezeti őket a bedeszkázott ablakai a halált hordozó háznak – jelen esetben egy iskolához, ahol a többiek elbújtak.

Némi csírájában elfojtott póverkedés után izomnégerünk tök egyedül indul el megkeresni a főgenyát, de előtte még haverja roppant segítőkészen egy füstgránátot dob a lábához, csukd be a szemed felkiáltással. Az iskolában kiderül, hogy az egyik betegeskedő túlélőt bizony megmarta az egyik monszter, és átváltozik egy felgyorsított szörnnyé, szerencsére időben semlegesítik egy gránáttal. Eközben desszertként megcsodálhatjuk Dr. Strand udvartartásában található két, félpucsér csaj éppen-hogy-csak-mellét, majd a kódex segítségével az egyiket megigézi. Mármint nem a mellett, hanem a sunát. Minő szerencse, hogy éppen ekkor talál rájuk Alex, akinek stratégiailag kitűnő gránát-dobásától 90 fokban eldől a főgenya, és a közelben lévő szörny is odébb dobja magát. Gyorsan kiszabadítja az elkapott izomnégert meg a két hamarosan átváltozni készülő túszt, aztán hazahúznak.

Kódex lapjainak belassított felvételei közben rájönnek, hogy mindenre a fertőzött vér a megoldás, így rendkívül akkurátusan egy zöld lötyibe kezdik el mártogatják a töltényeket, megfelelő időközönként pedig még egy kis pálcikával meg is keverik, mintha valami vendéglői mesterfogás lenne, kész. Feszter bácsi Jr. megint rángani kezd, mint állat, nemsokára rájuk is törnek a főgenya szörnyei. „A fegyver semmit sem ér ezek ellen” – ordítja Alex, majd minden túlélőnek kioszt egy-egy puskát. A csapat tagjai persze fertőzött vérrel teli töltényeikkel irtani kezdik a monsztereket, de hogy minél kevesebb CGI-t kelljen használni, általában sötétben teszik mindezt. (Mellékesen megjegyzem, hogy a kínai csaj elképesztően ügyesen bánik a mesterlövész puskájával, egy tölténnyel három különböző pozícióban lévő szörnyet is megsemmisít az alagsorban, nem semmi!) A fináléban aztán a jó és a rossz egy szörnyen koreografált késpárbajban esik egymásnak, majd a főgenya a fertőzött vértől eltűnik a vérbe. Az emberiség tehát megmenekült, hurrá, köszönjük Bolygó Kapitánya!! illetve majdnem, ugyanis még elsütnek egy iszonyatosan béna cliffhangert, ami szerintem senki ember fiát nem fog meghatni…

Tombol a hozzáértés ebben a produkcióban, ez vitathatatlan. A filmes profizmus szinte minden tekintetben képviselteti magát, nem is értem miért nem kapott nagyobb nyilvánosságot, hiszen minden olyan elem megtalálható benne, ami egy kicsit is számít a blockbustereknél. Rémületet keltő, borzalmasan kíméletlen szörnyek (labdaként fel- le ugráló, ízléstelenül színpompás sünszerű korcsok), vagányul kivitelezett CGI (gépágyú torkolattüze komolyan úgy néz ki, mint egy ventilátor), precíz fegyverismeret (géppuskák laza egykezes használata, földön fekvő lényre felfele lövés), magabiztosan alakító szereplők (néger csávó halálakor olyan képet vág, mint a csodálkozó Mr. Bean), vagány és frappáns dialógusok („Mi a terv? / Ha bejönnek az ajtón, lőjön! / Hát ez nem nagy terv! / A tervek félresikerülhetnek.”), feddhetetlen operatőri munka (fél percig csak vérpecsétes tárgyakat mutogatnak elrettentésül, ja és az eldobott gránátokra is mindig rázoomolnak, mert fontos) stb. De talán mindközül a leglényegesebb a film dinamikájának kiaknázása, amit egyes feszültséggel teli jeleneteknél úgy oldottak meg, hogy egyszerűen felgyorsították az adott cselekménysort, hogy jobban át tudjuk érezni. Zseniális egy húzás, annyi szent.

Viccet félretéve, ebben a 100%-ig trash alkotásban igazából két viszonylag értékelhető, easter egg-szerű momentumot találtam: főszereplő teljes neve a cselekmény során egyszer elhangzik, ami Alex Lovecraft, illetve a kódexek lapozgatásánál Cthulhu neve is előkerül, persze csak mutatóba, mert úgysem értenénk. Éves ittas pajtatánchoz, illetve egyéb alantas, kollektív szórakozási formákhoz viszont első osztályú, kiváló választás!

Értékelés: 4/10

eyescream