Jarmusch szerint a filmkészítés olyan, mint a szex, a vámpírok pedig mindig is a szexualitás szimbólumai voltak. Ádám és Éva a világ első igaz szerelmes párja, ellentétek, fekete és fehér, jin és jang, de kiegészítik egymást, csak együtt lehet két félből egész. Közben pedig elmúlnak korok, szaladnak évek, hunynak ki csillagok, de a bakelit, legyen bár karcos és agyon használt pörög és pörög.

Adam, Detroit peremvidékén él magányosan, egyetlen barátja Ian, aki mindig megszerzi neki a gyűjteményébe a hőn áhított régi gitárokat. Felesége Eva, Marokkóban él, irodalom szeretőként könyveket gyűjt, legjobb barátja Christopher Marlowe, aki Shakespeare előtt számított a kor legnagyobb írójának, sőt, Ő maga írta Shakespeare műveit. Távol élnek ugyan egymástól, más az érdeklődési körük, de összeköti őket a sötétség, a vér és a videótelefon alkalmazás. Legyenek bármennyire is régimódiak, azért a korral néha érdemes haladni.

Adam szerint a kultúra és vele együtt az emberiség haldoklik, teljes kiábrándultságban él emiatt, kimozdulni csak néha szokott a közeli kórházba, hogy beszerezze a vér adagját. Felesége ezt látva elutazik hozzá, hogy jelenlétével jobb kedvre derítse, ugyanis szerinte ez csak ideiglenes állapot és nem a pusztulást jelenti, idősebbként látott Ő már rosszabbat is. Jarmusch kritikája, félelmei fogalmazódnak meg a monológokban, egyik szereplővel állít, másikkal elbizonytalanít, az élet és vele együtt a művészet ismétli önmagát vagy hanyatlik?

A helyszín túlnyomó részt Detroitban játszódik, a valaha szép napokat megélt gyárvárosban, ahol most a pusztulás az úr. A négy fal között tökéletesen megkomponált fényképezés, nüanszos aprólékos munkával előállított beállítások jellemzik, alkotó és néző lubickol a látottakban. Viszont hiába tökéletes a helyszínválasztás, valahogy a külső jelenetek kilógnak a filmből, súlytalanok.

A vámpír lét és a hozzá tartozó mondák és hagyományok mind megjelennek a filmben, a változás csupán annyi, hogy e két halhatatlan már túl régóta él, ezért megfontoltak és bölcsek. A vér ivásának a heroinozással való párhuzamát ennek ellenére szertartásos elfogyasztását a felbukkanó kishúg, Ava ellensúlyozza. A nem létező történetbe Ava karaktere szolgálna kézzel fogható szálnak, de jelenléte teljesen felesleges sajnos, csak úgy, mint a lezárás, ami otromba módon teszi tönkre a kétórányi élvezetet.

Jarmusch-nak erre a munkájára is érdemes odafigyelni, a tény, hogy multiplex mozik is műsorukra tűzik pedig örvendetes, és remélhetőleg példamutató. Csak ajánlani tudom!

Értékelés: 8/10
Miskei