Mohón vetettem rá magam erre, az osztrák Alpokban játszódó alkotásra, hiszen eddig még nem igazán találkoztam hasonló, a sógoroknál készült produkcióval. Marvin Kren (Rammbock: Berlin Undead) a globális felmelegedést ürügyként felhasználó, öko-horror kategóriába eső alkotása egyébként tavaly elnyerte az Osztrák Filmdíj legjobb hang, legjobb maszk és legjobb férfi főszereplő díját, így aztán nem csoda, hogy rögvest felkeltette a figyelmemet.

Az osztrák Alpok eldugott kis állomásán tengődő, enyhén alkoholista hajlamokkal rendelkező Janek és társa egy nap különös jelenségre figyel fel, méghozzá egy vérszínben pompázó gleccserre. Míg társa mintát vesz a szokatlan jelenségből, addig Janek kutyáját a közeli barlangban megmarja valami fura rókaszerű lény. A táborban visszatérve a begyűjtött mintából kimutatják, hogy valami fura organizmust tartalmaz, amely az élőlények szervezetébe jutva megkeveri azok génkészletét, és a lehető legfurább mutációkat hozza létre. Ekkor már könnyen kitalálhatjuk, mitől is van ilyen szarul a megmart eb.

Mindeközben a környezetvédelmi miniszter-asszony és kis sleppje is úton van az állomásra. Mondanom sem kell, útjuk nem telik akadálytalanul: először egy kis mutáns repülő rovar csípi nyakon az egyik kísérőt, majd egy pengékkel rendelkező madár szúrja szíven az izomagyú testőrt. Túlélők a táborban próbálnak menedéket találni, de rövidesen azt is betámadja egy vérre szomjazó, mutálódott kőszáli kecske. Térerő sehol, egyetlen mentsváruk az egyik szuper adó-vevő, de az meg kint maradt a kutató csapat másik felénél…

Mindenképpen ügyes próbálkozás az osztrákoktól, még hogyha szinte az egész film atmoszféráját is átlengi a klasszikus, Carpenter-féle Dolog. Mindentől elzárt, zord időjárási körülményeknek kitett kutatócsapat, négylábú kedvenc, megtalált idegen organizmus, ami különféle, előre nem sejthető formákban bukkan fel – itt ugye konkrétan különféle csúszó-mászó, négylábú vagy éppen repkedő állatokat mutál össze egymással, ami szerintem elsőrangú ötlet, bár ezen torz és groteszk lények megjelenítése nem mindig sikerült hatásosan. Akár úgy is mondhatjuk, hogy elég esetlennek tűnnek.

Ezt ellensúlyozandóan csodaszép felvételekkel találkozhatunk, szereplőink is korrekten játsszanak (miniszter-asszony elvadultsága különösen tetszett, haha!), viszont a film végi „csattanó” baromira nem kellett volna. Elnagyolt, hatásvadász és mindenekfelett iszonyatosan röhejes.

Értékelés: 6/10

eyescream