Amennyiben a horror ipar meglátása szerint egy vaginának simán lehetnek fogai (lásd: Teeth vagy Sexual Parasite – Killer Pussy), akkor miért ne nőhetne egy rosszindulatú kis démon a seggünkben, kérdem én?! Aki nem riad vissza a bizarr szituációkat és a hülye gegeket kínáló elmebeteg alapötlettől, az Jacob Vaughan horror-komédiájában mélyebben is elmerülhet.

Duncan teljesen hétköznapi fazon, kivéve hogy naponta egyszer jár vécére, de akkor vagy jó másfél órát tölt el teljes kínok között, ugyanis gyermekkora óta gyomorproblémák gyötrik. Anyja egy nála jóval fiatalabb indiai fazonnal kever, felesége mindenáron gyermeket szeretne, gondjait orvos és pszichológus is egyaránt meg akarja oldani, sőt ha ez még nem elég, főnöke kinevezi hr-esnek, hogy mostantól ő rúgja majd ki az embereket, új irodája gyanánt pedig egy nem használt mellékhelyiségben költözteti! Nem csoda, hogy főhősünk egy idő után totálisan bestresszel, ezzel együtt pedig egy kis lény bújik ki a valagából, és indul a véres kis útjára.

Duncan pszichológusa végül is megfejti, hogy Milo – merthogy így nevezte el a kis szörnyfajzatot – a normális apa-fia kapcsolat hiánya miatt alakulhatott ki, így hősünk ellátogat régóta nem látott faterjához, de sajnos a problémáknak ezzel még koránt sincs végük…

Amikor először hallottam erről a filmről, valami eszméletlen nagy ökörségre számítottam, de mivel (sajnos) nem japán produktumról van szó, akik ugye köztudottan világelsők a bizarr, groteszk és extrém aberrált humor/gore műfajban (lásd: Tokyo Gore Police, Machine Girl és társai), ezért kicsikét csalódnom kellett benne. Hatalmas horrorisztikára senki se számítson, bár található benne néhány vérengzősebb rész, inkább az abszurd vígjátéki vonal dominál, főleg ha megnézzük, milyen kis cukira sikerült a seggszörny. Mindent összevetve nem több egy közepes próbálkozásnál, amit leginkább a kísérletező kedvű, esetleges Frank Henenlotter (Basket Case, Brain Damage, Bad Biology) rajongóknak tudok ajánlani.

Értékelés: 6/10

eyescream