Howard Phillips Lovecraft, bár a horror legnagyobb mesterei közé tartozik, a műveit igen felemás eredménnyel sikerült csak mozivászonra adaptálni az évek során. Voltak jó példák, kevésbé jók, egyenesen borzalmasak, és vannak olyanok is, amelyekről a többség valószínűleg nem is tud. Mert úgy őszintén – ki gondolná azt, hogy Roger Corman legendás Poe-sorozatának egyik darabja nem Edgar Allan Poe hasonló című verséből, hanem Lovecraft egyik leghíresebb novellájából, a Charles Dexter Ward esetéből készült? Képzelhetitek a meglepetésemet, hiszen ráadásul még csak nem is kis filmről van szó, Corman rendezése mellett olyan legendás színészek alkotják a szereplőgárdát, mint Lon Chaney Jr. és Vincent Price – lássuk hát az eredményt.

1765-ben Arkham lakosai máglyán megégetik a város szélén élő gonosz boszorkánymestert, Joseph Curwent, miután az feleségével és segédeivel sírokat fosztogatott, fiatal lányokat hipnotizált és rabolt el a faluból. Curwen utolsó erejével megátkozza a lincselő tömeg vezetőit, hogy utódjaik még hosszú évszázadokon át szenvedjenek a haragjától. 100 évvel később a mágus leszármazottja, Charles Dexter Ward (Vincent Price) és felesége Arkhamba érkeznek, hogy átvegyék a férfi családi örökségét, ami nem más, mint Curwen hatalmas, gótikus kastélya. A lakosság Charles és Curwen kísérteties hasonlósága miatt nem túl barátságos velük, főleg, mivel Curwen átka beigazolódott az évek során, és a falusiak többsége torzszülöttként, borzalmas nememberi torzulásokkal látja meg a napvilágot – feltéve, ha szerencsések, és egyáltalán rendelkeznek szemüreggel. Az egyetlen barátságos lakos Dr. Willet, aki útba igazítja őket a kastély felé, majd ott a pár találkozik az öreg gondnokkal, Simonnal (Lon Chaney), aki már mindent előkészített az érkezésükre. A kastély viszont még nyomasztóbb, mint a város, Charles viselkedése a belépés pillanatától megváltozik, és bár megegyeznek abban, hogy másnap reggel azonnal elmenekülnek Arkhamból, a férfi másnapra teljes átváltozáson megy keresztül, és ragaszkodik ahhoz, hogy hosszabb időre a Curwen birtokon maradjanak. Nem sokkal később a faluban ismét sírrablások történnek, azok a falusiak, akik az egykori lincselőket vezetők leszármazottai (ugyanazok a színészek is alakítják őket), borzalmas baleseteket szenvednek, és elevenen elégnek. Egyre kevesebben tűrik Charles jelenlétét, és Dr. Willet marad az egyetlen, aki ki akar állni a kastély lakói mellett – viszont még ő is kételkedni kezd abban, hogy a férfi, aki Charles Dexter Wardnak vallja magát, ártatlan-e.

Ha valaki olvasta a film “valódi” alapjául szolgáló novellát, az észreveheti az apró eltéréseket az eredeti történethez képest, de ez nem különösebb probléma, még a zseniális Stuart Gordon-féle feldolgozások is csak egyfajta alapként tekintettek Lovecraft eredeti írásaira. Az atmoszféra tökéletes, a kísértetkastély ódon, gótikus stílusa egyszerűen meseszép (Corman fel is használta ugyanezt a helyszínt néhány későbbi filmjében), Vincent Price fantasztikus alakítást nyújt mind Curwen, mind Ward szerepében, a hangulat pedig kellően komor, borongós ahhoz, hogy még a mai szemmel viszonylag kevés és megmosolyogtató ijesztgetésért (amelyek egy része a sápadt, öreg Lon Chaney hirtelen felbukkanásain alapul) is kárpótolja a nézőt. A film jelentősége is hatalmas – ha jól sejtem ez volt az első széles körben ismert alkotás, amiben a nézők láthatták a Necronomicont, hallhatták Cthulhu, Yog-Sothoth neveit, és pillantást vethettek egy… ha jól vettem ki, Mélységlakóra (Deep One), ami a film fináléjában szabadul el. Kár, hogy azok az apró módosítások, amelyek valószínűleg a cenzúra miatt voltak szükségesek, sokat elvesznek abból a potenciálból, amire A kísértetkastély tényleg képes lenne: Curwen és Ward helycseréi például sokkal gyengébben lettek megvalósítva, mint a novellában, és viszonylag hamar le is lövik ezt a csavart. A torzszülött falusiakat, egy csontvázat és a film végi szörnyet leszámítva a rengeteg bizarr, őrült teremtény és vizuális hatás is hiányzik, amit egy Lovecraft mű felkínál az adaptálónak, és úgy összességében pont az az elmebajjal és reménytelenséggel kevert íz nem jön át, ami áthatja a mester eredeti könyveit. Ettől függetlenül A kísértetkastély igazi klasszikus, tökéletesen élvezhető régi horror, ajánlom mindenkinek, akinek az érdeklődését a cikk felkeltette, közülük is elsősorban Lovecraft-rajongóknak.

értékelés: 8/10

Zoo_Lee