A folyamatosan bővülő Stephen King hagyaték egyik nagy mozgóképes ápolója – néha napján meggyalázója -, Mick Garris ebben a két szegmensből álló tévéfilmben nem csak a mestertől, hanem a horror angol királyától Clive Barkertől is kölcsönzött egy történetet. A probléma már ott elkezdődik, hogy mind két novelláról elmondható, hogy egyik sem az írójuk legjobbja. Ez a Garris gyerek már megint belenyúlt…
A két eltérő sztorit Aaron Quicksilver világutazó, történetmesélő, életművész, mutatványos, 70-es években rekedt kiégett buzeráns köti össze, aki minden útjába eső embernek szolgál egy mesével, aminek tanulsága ugyan nincs, de legalább értelme se sok.
Friss házasok úgy, ahogy elhagyták az imatermet fátyollal, tüllel, nyakkendővel indultak nászútra, persze lerobbannak rozoga kocsijukkal a sivatag közepén. Ara marad vigyázni a verdára, ura elindul az első városkába segítségért. Lassan lenyugszik a nap, a sivatagban ilyenkor hideg van (Animal Planet) és befut egy 1962-es Rolls-Royce Silver Cloud, hatalmas Airstream lakókocsival a hátulján. Az orron repülő angyal magát Belzebúb titkárát furikázza, aki bár segíteni nem tud a pórul járt nőnek, de legalább halálra rémiszti.
Dő förszt tól tél
Bill Hogan utazóügynökként járja az államokat, szinte állandóan úton van. Épp a hatszázhatvanhatos úton haladna, de ritka nagy vihar közeledik, viszont kisfia születésnapjáról nem maradna le szívesen, ezért inkább elindul, de előbb feltankol a benzinkúton. A boltban megtetszik neki egy kerámiából, fémből készült bazi nagy, emberi élet kioltására alkalmas felhúzható, két lábon járó fogsor. Mivel már nem működik, az eladó ingyen odaadja neki. Kint felvesz egy stoppost és elindulnak, de a tornádó tölcséréből csak egyikük juthat ki (sejtelmes zene).
Álljak két lábra, de nekem ez tetszett. Semmi extrát nem volt képes Garris belepakolni, szó szerint adaptált egy jelentéktelen King történetet, de úgy nézette magát, közben két hivatalos emailt is tök nyugodtan megtudtam fogalmazni, és bár nem tudom, hogy a menyasszony mi miatt szarta össze magát a történet hallatán, de legalább Higany úr nyugodt lelkiismerettel álhatott tovább, feladatát elvégezte.
Laszt szeksön
Charlie zsebtolvaj. Profi a szakmájában, a vidámparkban hihetetlen könnyű dolga van. Farzseb, retikül, kistáska tökmindegy. Könnyedén, gyorsan, feltűnésmentesen dolgozik. Quicksilver professzor épp mutatványos sátrába várja a betérőket, ahol mindenféle fura és bizarr dolgot lehet megtekinteni, még Charlie is bemegy, hiszen a vidámparki jegy ingyenes belépésre jogosít. Aaron egy levágott emberi kézből készült gyertyához vezeti a kis enyvest, és egy Barker történetet mesél el neki. Charles George plasztikai sebész kálváriáját, akinek a két kézfeje önálló életre kelt, majd Viva la Revolución! ordítással más kezeket is az elválásra buzdítottak fel. Szóval az egyik levágja a másikat, majd vice versa, te meg csak nézed és nem tudsz ellenne semmit tenni, csak vérezni.
A Csattogó fogsor King Rémálmok és Lidércek novellái között jelent meg, Barker The Body Politic című írása pedig a Vérkönyvek negyedik kötetében, de ez még magyarul nem beszerezhető. Barker cameozik egy mosolyogtatót (What did I ever do to you?), és a rendező Garris illetve John Landis is csatlakozik hozzá. Egyszerű tévéfilmes megoldások, könnyed narratíva jellemzi, minden lebutított és gumi. Főleg a levágott kezek. Amerikai változatban a két történetet felcserélték, ezért inkább ezt az angol verziót ajánlanám, mert mindenképp a második epizód a szórakoztatóbb, így jobb azt a végére hagyni. Elvakult rajongók nézzék meg, ha kihagyod tényleg semmit nem vesztesz.
Értékelés: 4/10
Miskei
Az Addams Family Izéjének tetszene a film!:)