Volt már úgy veled, hogy láttál valami elég rossz filmet vagy sorozatból egy epizódot és megjegyeztél belőle valakit, akit nem szívesen látnál újra? Nálam például így történt Robert Wagnerrel a Superman III-ból és a múltkori tematikus hetünk során Johnathon Schaech-el a Masters of Horror Elnöki lakomájából. Szóval mondjuk, hogy nem repesett a szívem az örömtől, mikor megláttam, hogy ismét olyan epizódot kaptam egy szériából, amiben az ő keze is benne volt. A legérdekesebb viszont nem ez a véletlen (?) egybeesés, hanem az, hogy mi lehet egy olyan sztoriban, ami címre gyakorlatilag megegyezik az ismert tévéből kimászó kislányos ázsiai horrorral; úgy indul, mint egy halloweeni kísértet-történet és aztán átvált egy Felforgatókönyvvel ötvözött Evil Deadbe?

A nyitójelenet szerint Halloween éjszakája van és két kislány trick or treatelni megy, ami aztán egy fura társaságba vezeti őket: boszorkányok közé… Aztán váltás és egy isten háta mögötti erdőben lévő faház az új helyszín, ahol a kiégett író (Schaech) és felesége pihenni szeretnének, ám az asszony odahívja a férj publicistáját, kiadóját és ügynökét, ezzel lőttek a kellemes hétvégének. Éppen arról beszélnek, hogy a pasas mikor csinál már egy újabb bestsellert, mikor kopogtatnak és az ajtót nyitó ügynöknek a korábban látott két kislány a kezébe nyom egy könyvet. A horrorisztikusnak ható kötetet a cím szerint emberünk írta, de lassan kiderül, hogy nem, semmi köze hozzá és az öt emberből senki sem tudja, honnan vagy miért került hozzájuk, de hamarosan nagyon is érdekelni fogja őket, mert az abban leírtak valósággá válnak! A házat körbe veszi a Sötétség, ami vérre szomjazik és elpusztít minden élőt, hőseinknek pedig még hosszú órákat kell kibírniuk a napfelkeltéig. És hogy honnan jön a gonosz izé? Hát az író korábbi regényéből, ami bizony nem úgy lett sikeres, ahogyan azt mindenki hiszi… Vajon lesz még új regény vagy már egyikük sem marad elég időt az élők közt, hogy olvashasson?

A magyarosan halóvéni indításkor gondoltam, hogy oké, valami újabb mindenszenteki klisésztori lesz, de akkor beugrott a remek Adsz vagy kapsz, szóval bizakodva tekintettem meg a sorozat főcímét. Aztán végig azt hittem, hogy a szőke csaj ugyanaz, mint aki a boszorkányok közt volt és ő rejtegeti a sötét titkot, ezért vártam már, hogy mikor rukkol elő vele, de talán nem árulok el nagy titkot, ha megmondom, hogy erre mégsem került sor. Viszont, ahogy haladtak előre az események, egyre érdekesebb lett a dolog, lévén magam is író vagyok, ezért a valósággá váló regény, mint alaptéma, közel áll hozzám. Akadt egy tippem, hogy miért történnek a dolgok, később elaltatták a gyanúmat, végül viszont kiderült, hogy úgy-ahogy, de igazam volt.

Három filmcím ugrott be a 38 percnyi körözés alatt: Ínyencfalat (amit az író leír, az megtörténik a valóságban is, de az a valóság nem teljesen valós), Felforgatókönyv (ami a könyvben van, az fog megtörténni, nem lehet megváltoztatni az eseményeket) és az Evil Dead. Utóbbival annyira sok a közös vonása, hogy nem érdemes felsorolni őket, szinte egy az egyben olyan, mintha Sam Raimi mesterművét ötvözték volna egy tetszőleges Stephen King-regénnyel, de maga a Blood Thristy, a férfi főszereplő munkája is erősen King-szerű és akkor még nem mondtam semmit a befejezésről. Egyébiránt ismét egy novella-adaptációt láthattam, ezúttal viszont a korábbiaknál kissé ismertebb Lewis Shiner egyik műve volt az alap, amiből aztán a főszerepet játszó Johnathon Schaech írt forgatókönyvet cimborájával, Richard Chizmarral, akivel együtt korábban olyan gyöngyszemeket hoztak tető alá, mint az Országúti diszkó 2. A rendezést ezúttal a nem túl ismert venezuelai direktorra, Eduardo Rodriguezre bízták, akinek nevéhez talán csak a Blood Cell című borzongatós sorozat köthető. A színészek közül szerintem egyedül a szörnnyé változó Kate-et alakító Sarah Deakins teljesítménye értékelhető, ő tényleg jó volt, a többiek maximum közepest kapnának tőlem, ha ez lenne a vizsgamunkájuk.

Az eseménysor maga fordulatos, de mivel eredetinek nem lehet nevezni, ezért mindig sejthető, hogy merre fog kanyarodni a történet. Az íróért csak azért tudtam szorítani, mert rokonléleknek éreztem, de nem magát a karaktert, hanem inkább a helyzetét; a feleséggel viszont nem tudtam azonosulni, számomra nem volt elég a felvezetés ahhoz, hogy ilyen cselekményekre okot adjon neki. (Hogy érthetőbb legyek: a hatodik részben a zombivá vált férfi erős érzései már akkor nyilvánvalóak, mikor még emberként először találkozunk vele, ezért a későbbiekben megalapozottan teszi azt, amit tesz.) Bár, talán csak szőrszálat hasogatok, mert a házasság ténye elég kellene, hogy legyen… Van azonban pár dolog, amit nem lehet csak így megmagyarázni, például: Hová tűnik az első áldozat? Ő miért nem próbál a megfertőződése után a szereplők életére törni? És hogyan alakul át a néger nő? Ő nem is kerül kapcsolatba a fekete szmötyivel… Még annyit érdemes megjegyezni erről a felvonásról, hogy egyike az utolsó 5 résznek, amiket már anno nem sugárzott a megrendelő NBC csatorna és csak később, dvdn látott napvilágot.

A lényeg tehát annyi, hogy egy jó, bár korántsem eredeti alapsztorit nem túl kiemelkedő tehetségű színészek és forgatókönyvírók meg egy korántsem rossz rendező próbált meg tető alá hozni, de az eredmény sokkal jobb is lehetett volna. A New Year’s Day pozitívabb benyomást tett rám, mint ez.

Értékelés: 5/10

tvshaman