Stuart Gordon főleg Lovecraft adaptációiról híresült el, az első évadban is a mesterhez nyúlt, viszont a folytatásban egy másik rémíró novelláját választotta, akinek állandó egyes szám egyes személyben íródó narrációját is szépen felhasználta. Edgar Allan Poe leghíresebb története a Fekete macska ennek írásáról, Poe alkoholizmusáról, démonairól forgatott Gordon.

 

Poe nagy gonddal küzd. Felesége tüdőbeteg, nem megy az írás, holott a kiadója már tülkön ülve várja a következő horrort, csakhogy Ő inkább verseket írna, az iszákossága pedig állandó pénzzavarba és démoni delíriumba taszítja. Neje állapota egyre rosszabb, felgyülemlett feszültséget, pedig a macskán vezeti le. Előbb a szemét vágja ki, majd felakasztja és rágyújtja a házat. De a macska visszatér, sőt mikor Poe kettéhasítja felesége koponyáját és a tetemet a pincében befalazza, a kiérkező rendőröket a cica figyelmezteti. Ugyanis a maradványokkal együtt az állatot is bemalterozta.

 

Stuart Gordon vette a novellát, amit ténylegesen és szinte szó szerint adaptált. Kiegészített Poe életének eseményeivel, alkohol problémáival, felesége betegségével. Nem hallgatja el, hogy a nő az unokatestvére volt és hogy ez a helyieknek mennyire szúrta a szemét. Állandó színésze Jeffrey Combs játssza a költőt, hiteles átéléssel és tisztelettel bánva a szereppel. Sajnos a régies hatás érdekében szét van szűrőzve a kép, amit egy pár percbe telt míg megszoktam. Szerencsére Gordon ügyesen lavírozik a képzelet és a valóság között, a díszletek is pofásak lettek. Mindenképp ott van a második évad legjobbjai között.

Értékelés: 7,5/10

Miskei