Brad Anderson hullámzó teljesítménye okán – az általa rendezett Fringe részeket ugyan nem láttam, de azt elmondhatom, hogy a Gépész szerintem zseniálisan sikerült, a Vanishing ont he 8th Street viszont meglehetősen pocsékul – nem tudtam, mennyire bízhatok ebben a részben, de annyit már az elején elárulhatok, hogy horrornak abszolút nem horror, inkább olyan thriller-féleség…

Larry Pearce élete nem valami irigyelésre méltó. Munkahelyén unalmasabbnál-unalmasabb telefonbeszélgetéseket hallgat le, de ha ez még nem lenne elég, az ég extra-szenzitív hallással áldotta meg – magyarán a legkisebb zajokat is fülsüketítő hangzavarnak éli meg -, ráadásul fia halálát a mai napig nem tudta feldolgozni. Nah, szóval ilyesmi hendikeppekkel próbál boldogulni hétköznapjai során, mígnem aztán bekattan…

Mint azt már az elején már említettem, semmi esetre sem kell rémisztő vagy vérfagyasztó epizódra számítani, helyette kapunk egy belső gyötrődéssel és a kínzó múlt emlékeivel megspékelt drámai történetet, némi természetfeletti képességgel. És persze mindezt meglehetősen vontatottan. Valahogy úgy próbált közelíteni a történethez, ahogy azt a Gépészben tette anno, csak ugye ott volt benne izgalom, feszültség és nyilvánvalóan tét.

Szerencsétlen, tutyimutyi főhősünk szinte a lúzerség megtestesítője, ennek ellenére bárhogy együtt akarunk érezni vele (vagy szánni), az nem igazán sikerül. Én speciel bárhogy próbálkoztam, a film nem jött át, az meg már tényleg csak slusszpoén, hogy az egyetlen valamirevaló durvább jelenete előre sejthető…

Értékelés: 5/10

eyescream