Lucky McKee ha már meginvitálták – akkor még csak egy rendezése után – a horror mesterei közé egy lágytangóra, ráadásul Roger Corman helyére, nem tehetett mást mint állandó, kicsiny balerináját Angela Bettist is magával vitte. A May hősnője, aki addiktív, zavart tekintetével, koravén arcával, finoman retardált mosolyával mindig levesz a lábamról a tökéletes választásnak bizonyult.

 

Ida – Cormannél még Ira és férfi -, foglalkozását tekintve bogárbiológus, nem csak hívatása, hanem hobbija és az élete is a bogarak, otthonát Ace Venturához hasonlóan megosztja kedvenceivel. Ennek köszönhetően nehezen talál partnert magának, főleg mivel saját neméhez vonzódik.

Ám jön egy lány, kinek semmi baja nincs az ízeltlábúakkal, és jön egy csomag, ami egy különleges, még soha nem látott teremtményt tartalmaz. A szerelem jegyében pedig valami igazán ocsmány metamorfózis megy végbe, ami végre mát kezd emlékeztetni a horrorra, legfőképp a trashre.

Ha már vele kezdtem, vele is fejezem be. Bettis nélkül nem működne. Bájossága és hangja (eredetiben kötelező nézni!) magával ragadó, végig mosolygásra késztet, a maga morbid módján azonosulni tudsz vele. Sajnos a trükkök, effektek nem a legjobbak, a horrorból is lehetett volna több. Rémálmokat nem fog okozni, de ha egy kicsit bizonytalanul teszed le a fejed a párnára, akkor valami hatása csak volt.

 

Értékelés: 7/10

Miskei