Ugyan kicsit régen volt utoljára Kerekasztal cikk az oldalon, a jelenlegi két szempontból is különleges. Egyrészt egy igen aktuális film, az alig másfél éve megjelent (viszont minőség terén, mint ahogy az alábbi véleményekből is kiderül, kissé alul teljesített) inváziós sci-fi, A legsötétebb óra a közös kritizálásunk alanya. Másrészt a legutóbbi Kerekasztalokhoz hasonlóan ezúttal is egy különleges vendéget köszönthetünk körünkben, aki nem más, mint freddyD, a Rossz PC Játékok, a 99 Forintos DVD bemutató sorozatok, valamint a Filmbarátok Podcast készítője. Nem szaporítom tovább a szót, lássuk a véleményeket!

freddyD: Bevallom, az alien inváziós filmeket imádom, így nem is volt kérdéses, hogy egyszer ezt a darabot is megtekintem majd. Különösen, hogy a megszokott USA helyszín helyett egy izgalmasabbnak tűnő Moszkva a színpad, az ellenség láthatatlan és újszerű. Sőt, Emile Hirsch-sel még egy általam nagyra becsült színész is bekerült a stábba. Mégis mi sikerülhet itt félre? Sajnos a legtöbb dolog. A karakterek érdektelenek, igazából senki sem nyerte el úgy a szimpátiánkat, hogy különösebben izgulnunk kéne értük. Plusz mikor elkezdenek egyre érthetetlenebb dolgokat művelni, már kifejezetten dühítő, amit látunk. Például mikor a film ügyeletes seggfeje nem hajlandó egy idegen épület emeletére felmenni, helyette inkább egyedül marad lenn, aztán később egymaga mászkál az utcán. Meg is itta a levét. Hőseink túl sokat nem is tettek hozzá a sztorihoz, gyakorlatilag az orosz lakosok lopták el a showt. Először egy zizis öregember nyomott kezükbe egy mikrohullámot kilövő fegyvert, később meg Mad Max szerű harcosok mentették meg őket, akik rájöttek, hogy hogyan lehet az idegeneket meggyengíteni. Lehet az ő sztorijuk érdekesebb lett volna. Az egész film alatt ráadásul mintha folyamatosan változtak volna az alienek adottságai. Egyszer elporlad az ember, ha hozzájuk ér, egyszer nem. Egyszer átlátnak dolgokon, egyszer nem. Intelligenciájuk is változatos, néhol a fától nem látták már az erdőt. A film kegyelemdöfése ugyanakkor mégis az a jelenet volt, amikor hőseink egy hajóról a vízbe esnek, majd az egyik leányzót nem találják. Erre rá pár perccel később jó messze a szárazföldről lead egy jelzést, majd megtalálják egy troliban. Száraz ruhákkal. Nem tudom felfogni, hogy nem jelzett a bullshit-detektor a stáb minden tagjánál, de igazából mindegy is. A film akkorra már amúgy is eljátszotta minden bizalmamat. Hogy ne legyek  ennyire negatív, a vizuális effektek elég jók voltak (főleg az eleven hamvasztások) és azt is kifejezetten jó ötletnek tartottam, ahogy a lények jelenlétüket elárulták az elektromos eszközök beindításával. Láthatatlanok voltak, de valahogy mégsem. Volt abban azért valami szuszpensz hangulat, ahogy a közvilágítás feléd halad. Összefoglalva a Legsötétebb Óra egy elég bugyuta, átgondolatlan inváziós sci-fi, amely egy értelmesebb forgatókönyvvel, rendezővel többre lehetett volna képes. 5/10

plendil: Az inváziós sci-fi az egyik olyan téma, amely minden történelmi időszakban divatos maradt. Persze ehhez az évtizedek során kellett, hogy állandóan jelenjen meg pár mű, amely élvezetes és a későbbiekben sem lesz kínos idézni belőle. Nos, a láthatatlan idegeneket felsorakoztató film sajnos nem ezek közé tartozik, hanem a “nincs jobb, akkor ezt nézzük” kategóriába. A történet rendkívül sekélyes és sablonos, amin a néhol korrekt CGI-effektek és az alapvetően jó operatőri munka sem segít. Mióta léteznek hangosfilmek, az egyik leginkább mérvadó aspektus a párbeszédek minősége, ami jelen esetben olyan halovány, mint bármelyik Zs-listás akciófilmben, és bár a science fiction berkein belül szépen ellavírozhat bárki, akinek van egy csepp fantáziája, szemet szúró, hogy néhol akkor is hallható beszéd, amikor épp egyik karakternek sincs nyitva a szája. No persze ez a jobbik eset, mert még sok blődséget sikerül az alig 90 perc alatt kiköhögniük. A szereplőkről is csak röviden elmélkednék, mert rosszat már írtam eleget, ellenben jót nem tudok. Hiteltelenek és nagyon művinek hatnak a bárgyú, Melrose Place-imitátor fiatal amerikai wannabe-hősök. Nem működik az egész, erőltetett események és logikai bukfencek követik egymást. A mikrohullámú puska legalább kicsit eszembe juttatta a Szellemirtókat, úgyhogy ideje lesz azt újranéznem és elfelejteni ezt a bugyuta, ámde szerethetetlen katyvaszt. Értékelés: 4/10

 
tvshaman: Amikor filmet nézek, gyakran fogyasztok gyümölcsöt, általában almát vagy narancsot és utóbbinál egy izgalmas mozi esetében van úgy, hogy teljesen a néznivalóra koncentrálok és vagy fél órán át hámozom ugyanazt a narit. Azt hiszem, elég sokat elmond A legsötétebb óra „izgalmasságáról”, ha elárulom, hogy úgy az első 20-25 percben érdekesebb volt nézni a hámozandókat, mint a „sztori kibontakozását”… Itt egy újabb példa rá, hogy csináltak valamit, amit csak és kizárólag a 3D-s látványvilágra alapoztak és arra, hogy Hollywood szemszögéből nézve Oroszország még mindig valamiféle egzotikus szenzáció helyszínként; egyfajta senki földje, ahol az USA-állampolgárok biztosan bajba kerülnek, és csak egymásra számíthatnak. A film színvonaláról annyit, hogy a szokásos ellenségből barát motívumot és a biztonságos, bezárt helyen való várakozást a majd kétórás játékidő ellenére belesűrítették egy 40 másodperces jelenetbe; a női főhős simán szaladgál mezítláb hatalmas üvegszilánk-hegyeken, később pedig egy szimpla vízbe ugrással egy pillanat alatt megtesz vagy 2 kilométert; majd mindezt megkoronázandó megjelenik maga Eddacsávó, mostani vendégírónk, freddyD Antikiller-videójának hőse, hogy lóháton ülve seggbe rúgjon pár idegent. A befejezésnél a két klisé közül az idejétmúltabbat választották, bár nem változtatott volna sokat a másik mód sem; a gagyi idegen megszállókról meg már nem is érdemes szólni. Érthetetlen, hogy mi történt a producer Timur Bekmambetovval, aki a fantasztikus Nappali őrség óta csupa ökörséget készít, bár nem is kellett volna meglepődnöm, hogy a The Darkest Hour szar, ha tudom, hogy a főszereplőket az örök mellékalak Olivia Thrilby, meg a képességeihez mérten túlságosan sok lehetőséget kapó Emile Hirsch alakítja. Azért így is sikerült egy csomó embert becsalni a mozikba erre az izére, ami képes volt 30 milliós költségvetését megduplázni. Láttam már rosszabbat is, de unalmas volt és nem valami eredeti, a végére kialakult pici izgalmat meg az elcsépelt lezárás ölte meg. Értékelés: 5/10

Miskei: Brutális penetráns klisé halmaz, a galaxis legfejlettebb idegenjeivel, akiknek a technikai képzettsége Burdzs Kalifa méretű, viszont agyuk az gyakorlatilag nincs, még egy rohadt kocsi alá sem képesek benézni, a tükröződő felület pedig egy négy hónapos csecsemő szintjén zavarja meg őket. Amerika helyett Moszkva, ennek ellenére melldöngetős, hazafias pátoszból azért kapunk szépen. Izgalmas jelenet nincs, jól megvágott akciószcéna szintén nincs, és még egy jó nő sincs. Hát ezt tényleg nem tudom ajánlani senkinek. 3/10

 
levyathan: Anno vártam a filmet, és sajnáltam is, hogy lecsúsztam róla, mert a bemutató alapján ígéretesnek tűnt. Nagyon jók az ilyen misztikus survival koncepciók, és izgatottan ültem le megnézni. Ez az izgalom nagyon hamar elmúlt, mert már az első percekben rájön az ember, hogy egy olyan filmről lesz szó, amelyet talán a legjobban utálunk: fogva tart minket a nagy költségvetésű, szép kivitelezés miatt, és ezért mindig ígérget, de mélyen lent érezzük, hogy elvérzik a gyökereiben: a történetben. Ez a legrosszabb, mert nem kapcsoljuk ki rögtön, egyes jelenetkék mégis jók, ott tartanak, de a film végén ott az érzés, amit végig tudtunk.. ez nem érte meg. Szerintem eléggé bugyuta a forgatókönyv, és innentől kezdve lehetne egy IMAX-os kivitelezés is, tök mindegy. Nagyon lapos a sztori, borzasztóan evidensek a szerepek és a dialógusok. Mind hallottuk már, és unjuk. Nem átverés a film, mert jó akar lenni, de sajnos nem sikerül. Egyáltalán nem… 3/10. u.i: Szerintem a populáció kihalása/survival jellegű filmek csak a magány atmoszférájában jók, lásd pl. I Am Legend. De ez csak személyes vélemény.

DeerWoman: Ahhoz képest, hogy a férjem a moziban 3D-ben látta, és a sárga földig lehordta ezt a filmet, szerintem egyszer azért nézhető. A többiek már bőségesen kifejtették a filmes bakikat, én csak annyit tennék hozzá, hogy nagy amatőrségről árulkodik, hogy a szereplők egydimenziós személyiségét és sablonos konfliktushelyzeteit sem tudták kibontakoztatni. Miért kezdtek el egy ellenséges rivalizálást felvázolni, ha nem kezdtek vele semmit? A meg sem szeretett karakterek porrá omlása a legkevésbé sem érintheti meg a nézőt, egyszerűen nincs kinek drukkolni. A fénygömb idegenek koncepciója egészen addig nagyon tetszett, amíg ki nem derült, hogy az csak a páncéljuk, és idióta CGI arc vicsorog rád mögötte… Miért kell minden idegennek humanoidnak lennie? Ebben a kérdésben a Solaris című könyvet és filmeket tudom felhozni legjobb példaként, ahol egy bolygón áramló plazmaóceán jelentette az idegen életet. Miért lett volna kevésbé hatásos a tudattal rendelkező elektromos energia? Közben meggondoltam magam, mégse nézzétek meg egyszer sem, mindig van értelmesebb választási lehetőség. 2/10

Wishmaster: A sci-fi nem feltétlen sorolható kedvenc filmes műfajaim közé, de mivel a horror sok mindennel egybe tud olvadni, így természetes, hogy a tudományos fantasztikum is képes szimbiózisba lépni a rémület világával. Az inváziós koncepció már a Csata: Los Angeles-ben sem tetszett, nem igazán éreztem benne a kellő potenciált. A legsötétebb óra ezen okok miatt elkerülte a figyelmem, aztán mégis rászántam magam. Ugyebár sokan az amcsi filmek orra alá dörgölik, hogy minden katasztrófa csak a tengeren túl történik, annak ellenére, hogy a “világ” szó többet takar az Egyesült Államoknál. Itt a helyszín Moszkva… és talán ez a környezetváltozás ki is meríti a mozi értékeit. Rendkívül gyatra rendezés, amely még az alapvető feszültségteremtő elemeket sem volt képes okosan használni. A látvány kimerül a CGI effektekben, amelyek minőségi szintje valahol a béka feneke alatt és még annál is mélyebben van. A színészi játék szintúgy katasztrofális. Meg úgy maga a film is. Még a szót is kár rá fecsérelni. 2/10

eyescream: Inváziós filmekért rajongó emberként igyekszem annyi a zsánerbe tartozó alkotást megtekinteni, amennyi csak elém kerül – persze az már előre borítékolható, hogy a többség valami iszonyatosan gagyira sikerül. Mostani alanyunk sem kivétel ez alól, de sajnos nem is annyira rossz, hogy az már valamilyen szempontból szórakoztató legyen. Egyszerűen egy sablonokkal teli, középkategóriás tucat film, felejthető motívumokkal, béna effektekkel és totál hiteltelen karakterekkel, pedig az elején még láttam néminemű potenciálit ezekben a nem szokványos, sőt már-már abszurd „áramos idegenekben”. Ahogy pereg a film, egyre jobban elvesztik a nézők érdeklődésüket iránta, nem kevés szerepe van ebben a logikai bakiknak, úgyhogy igazából senkinek sem tudom ajánlani. Zárszóként még annyit említenék, hogy Oroszországba is valószínűleg azért helyezték át a helyszínt, mert már rohadtul unták a készítők, hogy mindig csak szegény USA-t rohanják le, így hát tényleg idegen terepet kaptak az idegenek, haha! 5/10

Zoo_Lee: Érdekes módon különösebben nem rajongok az invázió/világvége témájú filmekért, mégis időről-időre jön néhány olyan, amelyek képesek lekötni, sőt, ismerősökkel még akár többször is hajlandó vagyok végignézni őket. Ilyen az örök klasszikus A függetlenség napja, a Holnapután, a Legenda vagyok feldolgozásai, a 2012, és bár ez lehet, nevetségesen hangzik, még a Csata: Los Angeles is (az utolsó harmadát leszámítva). A legsötétebb óra tűrhetően indult, valahogy nem is vártam el, hogy az első tíz percben fogom megkedvelni a szereplőket, arra úgyis ott lett volna az egész film számtalan drámai jelenettel, majd jöttek az idegenek, és valamilyen szinten lenyűgözött, milyen érdekes és egyedi ötlettel álltak elő a készítők. Láthatatlan ellenfelek, akik látszólag tiszta elektromosság alapúak, mégis intelligensek, agresszívak, és pillanatok alatt nagyobb pusztítást visznek végbe, mint az összes hasonló film alienjei együtt véve. De a bemelegítést követően aztán sorban jöttek az egyre nagyobb és nagyobb wtf-faktorral megáldott részek, kezdve a két percbe összesűrített egy napos várakozással, az idegenek tükör érzékenységével, a csapat következetlen és érthetetlen döntéseivel. Miért mennek a követségre, ha az egész város porig van rombolva, és nyilvánvaló, hogy alig-alig vannak túlélők, nemhogy büszke hivatalnokok, akik hazarepítik őket? Az egyik női főszereplő miért viselkedik nagyobb szemétládaként, mint a genya orosz menedzser? Miért nem próbálják használni a meneküléseik közben a mikrohullámú ágyút, amikor nyilvánvaló, hogy rövid időre kiüti az idegeneket, és időt nyerhetnének vele? Ráadásul valahol a film felénél rájöttem, hogy itt igazából egyik szereplővel sem fogok szimpatizálni, mindannyian klisések, kiszámíthatóak és végtelenül egysíkúak, a színészi játék teljes mértékben mellőzi a mélységet, talán egyedül az orosz brigád tagjait bírtam valamennyire, és a Veronika Vernadskaya által alakított lányt, őt is inkább azért, mert a film legértelmesebb és legvállalhatóbb női karaktere volt. Az utolsó fél óra már igazi kínszenvedés, Olivia Thirlby több kilométeres teleportálásakor, illetve amikor kiderül, hogy az idegenek mégsem áram alapúak, csak láthatatlan CGI polipok, már csak kevés választott el attól, hogy bedobjam a törülközőt, és kivágjam a filmet a lejátszóból. Nincs elég szó, ami leírhatná, mennyire ostoba, mennyi logikai, történeti és rendezési hibával küzd A legsötétebb óra, annak ellenére, hogy néha látszik, mennyire próbált igyekezni a stáb. A Cowboyok és űrlényeket szívesebben ajánlom, még azon is jobban szórakoztam, és kevesebb hajlamot éreztem a lemez annihilálására. 2/10