Emlékeztek még James Nguyen független filmes értékelhetetlen szarkupacára, melyben a kolibriként egy helyben lebegő, savat hányó vagy éppen hugyozó madarak öldösték az embereket!? Jó hírem van, ugyanis emberünk elkészítette eme förtelmes trágyadomb folytatását, melyben a kőkorszaki sasok és keselyűk mellett egy véreső hatására tagbaszakadt ősemberek, valamint halottak is felélednek Hollywoodban, és úgy borzolják a jó ízléssel megáldott nép kedélyét…

Ahogy már az előző részben megszokhattunk, most sem történik semmi érdemleges az első 30-35 percben. Főhősünk, egy jobb sorsra érdemes elfeledett rendező találkozik haverjával, hogy meggyőzze, vágjanak bele a tutifrankó mozifilm készítésébe. Producereknél házalnak, statisztákat keresnek meg hasonló dolgok, közben persze megjelenik a kötelező szerelmi szál is egy szőke, színészi ambíciókkal megáldott pincérnő személyében, akivel hősünk nemsokára összejön…

Egy múzeumi séta során egészen véletlenül találkoznak egy ismert tudóssal, aki az ősállatokról nyom le nekik egy kis gyorstalpalót – csakhogy ezt a későbbiek során fel tudják majd használni a bestiák elleni ádáz harcban. Amire nem kell sokat várni, ugyanis egy gagyi véreső kíséretében a múzeum tavában évszázadok óta tanyázó madarak (természetes sasok és keselyűk, hogy első részből át tudják menteni a szörnyű CGI-kórságokat) valami véletlen folytán felélednek…

…és újra szemtanúi lehetünk az egyhelyben repülő gyilkos madarak támadásának, csak most ugye éppen Hollywood-ban történik mindez. Hőseinket először a forgatás során támadják be, bár hogy a zárt stúdióba hogy repültek be, az mindenesetre kérdéses. Ezúttal azonban csöcsöket is láthatunk, méghozzá egyből három párat – persze nem sokáig, mert a gazdáikat hamar leöldösik a madarak.

És itt most egy kis kitérő, ugyanis baromi érdekes ennek a metódusa: vannak ugyanis a frontálisan felénk fordulva mozgó példányok, akik semmit sem csinálnak, viszont van egy vezérmadár, aki amikor kipécéz magának egy áldozatot, lejjebb repül, halálra karmolja, aztán visszaszáll társaihoz, és így jár el minden egyes áldozat esetében, szóval fergeteges!! És, ahogy lassított felvételben lerogynak a halálra mart emberek, az is durván ott van a szeren, haha!

Túlélők a stúdióból kiözönlenek a szabadba, ahol hősünk pisztollyal szó szerint kettélő  egy madarat (ezt a fenomenális scene-t később többször is visszajátsszák, hátha nem maradt volna meg bennünk), sőt egyszer még egy körbeforgó-rúgással is megpróbálkozik, szóval nincs határ! Ja, és ezúttal is belerobbannak a madarak a házakba, ki tudja miért…

Hiszitek vagy sem, de a film még ezután tartogat meglepetést, méghozzá bőven. Újra véreső kezd hullni pár másodpercig, majd egy közeli temetőben a föld alól elkezdenek előbújni a halottak… Legalább őket nem animálták, viszont a belőlük kifröccsenő CGI vért még mindig ugyanolyan hányaveti módon pacsnizták oda. Filmünk végén Mr. Miyagi egyik közeli rokona újfent elmagyarázza, hogy a csúnya és rossz globális felmelegedés mennyire rossz hatással van az állatokra, a napenergiával működő állatkert viszont jó, mert az ott tartózkodó példányok barátságosak maradnak stb. Meg fogtok őrülni, de egy indokolatlanul tré vágás miatt a következő pillanatokban két ősembert láthatunk a belvárosban (!), akiket szintén felkeltett a véreső, és gyepálni kezdik a járókelőket. És hogy némi szentimentális befejezésféle is akadjon, naplementekor a madársereg elhagyja a HOLLYWOOD táblát…

Erre a filmre egész egyszerűen nincs mentség. Nem tudom elhinni, hogy ezt tényleg komolyan gondolták, mármint ezt az egész körítést a globális felmelegedés köré. Ugyanolyan brutálisan szar az egész, mint az első rész, bár pár helyütt talán még azon is túltesz. Nem telik bele sok idő, hogy hátast dobjuk, amikor a tengerben fürdőző csajszi animált lába (!) egy animált medúzát kezd el rugdosni a háttérzene ritmusára. Egyébként beszarás, hogy mennyi mindent CGI-be alkottak meg: akad itt animált mentőautó, robbanás, tűz, vér és még sorolhatnám ezeket a low-budget förtelmeket. És hogy valamiféle újdonságot is vigyenek az egy helyből támadó madarak témájába, ezúttal néha az ő szemszögükből is láthatunk, bár mondjuk elég béna lett.

Engem például rohadtul irritált, hogy az amúgy is csapnivaló jelenetekre állandó jelleggel valamiféle háttérzenét próbáltak erőltetni, plusz annyira elcseszett vágásokkal tűzdelték meg mindezt, hogy a fejemet fogtam. Van például olyan jelenet, ahol konkrétan belelóg az operatőr haja a képbe.

Végezetül csak annyit szeretnék mondani, illetve csak kérni, hogy legyen ennek a reteknek még legalább egy harmadik része, mert annyi minden potenciális fos van még, ami kimaradt, hogy simán megérné elkészíteni!

Értékelés: 1/10

eyescream