Dario Argento tollából származó, Michael Soavi által rendezett alkotásunk érdekessége, hogy az olasz helyszínek mellett Hamburgban és Budapesten is forgattak – ez utóbbi ékes bizonyítéka az az éjszakai jelenetsor, amikor áthajtanak a kivilágított Lánchídon. Bár filmünket nem csak ez utóbbi, lokálpatriotista tényező miatt érdemes megtekinteni.

Filmünk elején keresztes lovagokat látunk, amint boszorkányságra hivatkozva lehentelik a jónépet, majd a testeket egy tömegsírba temetik, és mindezt azzal pecsételik meg, hogy ráépítenek egy templomot.

Évszázadokkal később ez a templom lesz történetünk központja, ahol Evan, az új könyvtáros éppen első napját kezdi, és 2in1 módon megismerkedik a gyönyörű restaurátorral, Lisával. A templom mélyének javítása közben Lisa véletlenül betöri a falat, és egy ősi pergamenre bukkan, amit Evan megszállottan tanulmányozni kezd, végén pedig lefordítja. A templom padlózatának pecsétkövét feltörve a mélyről különös erő szállja meg, amitől szépen-lassan kifordul önmagából. De nem csak ő válik egyre erőszakosabbá, a templom többi alkalmazottja is elkezd mindenféle földöntúli lényeket, démoni alakokat hallucinálni.

Másnap aztán ténylegesen is beindulnak a dolgok, mikor egyszer s mindenkorra bezáródik a templom ajtaja, és csomó ember bent reked. Többek között koncertre készülő motoros fiatalok, fotózásra jött esküvői pár, iskolai csoport tanár nénivel, idős házaspár stb., szóval elég vegyes társaság. Persze nem kell sokat várnunk, hogy válogatott halálnemekben részesüljenek az előbb említetek karakterek: van, akit a templom alagsorából lezuhanva elüti a metró, a tanítónőt például a sekrestyés szúrja le egy kerítéssel (az persze egy cseppet sem zavaró, hogy előtte döfte át magát egy ütve fúróval), az öreg nő pedig férje fejével kezd harangozni. A püspök bá’ mielőtt leveti magát a tetőről, még felfed egy kisebb titkot az egyik papnak, aki segít kiszöktetni a sekrestyés kicsi lányát, majd pedig beindítja a Templom építőjének furfangos gépezetét, ami egyetlen megoldásként romba dönti az egész elátkozott épületet.

Maga a film hangulata iszonyatosan eltalált, főleg azért, mert az egész cselekmény – néhány apróbb momentumtól eltekintve – végig az ominózus templomba játszódik, egyfajta klausztrofóbiás keretet adva e földöntúli tébolynak. Az is igaz, hogy marhára lassan építkezik, és eléggé elhúzzák a film elejét, de ez senkinek se szegje kedvét. Mikor aztán rejtélyes dolgok kezdődnek, én például totálisan meg voltam győződve, hogy na most majd jól visszatérnek a film elején látott lovagok – csak mondjuk zombiként vagy esetleg démoni külsővel ruházzák fel őket, ehelyett…  mind1, de nem lövöm le. De mondjuk az is elég priceless, amikor a gyönyörű Barbara Cupisti (Stage Fright) karakterét a végén démonok erőszakolják meg – nem kicsit lennék a helyükben, haha!

Ellenben például számomra zavaró tudott lenni, hogy egy-egy megkezdett cselekmény-fonalra hiába vártam, nem fejezték be, inkább belementek egy másikba. Konkrétan az egyes szereplők halálozásaira gondolok, vagy hogy sacc per kábé mi lesz velük bizonyos események után. Ezt valamiért elfelejtették megosztani velünk.

Értékelés: 7,5/10

eyescream