Irritálóan visító és hadonászó szörnyünk visszatért, ugyanis volt valakiben annyi kurázsi – nem mellékesen pedig egy jó nagy adag bátorság -, hogy az amúgy elég szánalmasra sikerült első rész után is folytassa ezt a rémségesen gyenge Lovecraft adaptációt. Újfent csak gratulálni tudok, hogy megint a világra szartak egy förtelmes és teljesen felesleges ocsmányságot.
Történetünk ott folytatódik, ahol az első véget ért, tehát Randolph, Howard és Tanya megmenekült a szörny elől, bár Howard elég súlyos sérüléseket szenvedett. A kórházban megjelenik neki Joshua Winthrop szelleme, aki elmondja, hogy nagy veszélyben van, mivel neki mégsem sikerült elpusztítania a szörnyet – aki ugye az ő elfajzott lánya.
Randolph közben be szeretné bizonyítani a fiatalok halálának igazi körülményeit, ehhez segítséget kér Warren professzortól, és hogy szavainak még nagyobb hangsúlyt adjon, elviszi neki a házban talált Necronomicon-t. Professzor ennek hatására úgy dönt, hogy visszamegy velük a helyszínre. A ház alatti üregben meg is találják a szörnyet fák gyökereivel körbefonva, beadnak neki egy kis inzulint, amitől a lény csodák-csodájára átváltozik egy szépséges ifjú lánnyá. A gond mindössze annyi, hogy a szörny még mindig itt ólálkodik, ugyanis vissza akarja szerezni a lányt, hogy újra egyek lehessenek. Előbb a professzorral végez, majd a háznál posztoló rendőr kerül sorra. Hőseink a teljesen pucér lánnyal visszamennek a koliba, avval viszont nem számolnak, hogy a lény oda is követi őket! Történik még pár random halál, aztán végül a Necronomicon könyvtárban fellelt hiányzó lapjaival sikerült elpusztítani őt, de vele együtt a csaj is meghal.
Katasztrofálisan kinéző feminin szörnyünk, ha lehet, itt még egy fokkal otrombábban jelenik meg, mint a múltkor. Az első részben látott aprócska szárnyai itt már kinőttek, és a színe fehérről narancsra változott, kissé mintha maszkulinabb megjelenést akartak volna elérni – gondolom, mert a lény a megszállás előtt alapvetően férfi-vonásokat hordozott, de tényleg nem akarok ennyire belemenni ebben az egészbe. Ettől eltekintve is elég borzalmas az egész, csak úgy süt róla a hozzá nem értés, illetve hát a közepesen olcsó szórakoztatási faktor műélvezete. Gondolok itt elsősorban a pucéran koliba rohangálós részre, valamint a rendkívül igényesen megkomponált villám-effektekre. Egyébként pedig hasonlóan unalmas és közepes színvonalú mozi, mint az első része, szóval teljesen felejthető.
Értékelés: 5/10
eyescream
Be the first to comment on "The Unnamable II: The Statement of Randolph Carter (1992) (A megnevezhetetlen 2)"