Szeretem az antológiákat. Rövidek, frappánsak, megszakíthatóak, nyugtatóan hatnak az idegrendszeremre, nem kell végig nyálazni másfél-két órát úgy, hogy már az első tíz perc se tetszett. Az egyik szegmens nem jött be, sebaj jön a következő. Ha jobban belegondolok, még nem is láttam igazán rossz omnibuszfilmet. Na, ez a jég is megtört.

Egy kéz kattintgat a neten, a scaryordie.com-on, nézegeti a horrorisztikus, szörnyű videókat, amit természetesen mi is vele nézzünk. A kéz minden egyes videóval egyre randább, kezd átalakulni, valami szörnyé. Az összekötő kapocs eléggé sovány, de mit lehet tenni.

 Első videó: The Crossing

Mélydéli hillbillyk a maguk tróger, fogatlan valójukban pinata helyett, mexikóiakat vágnak haza a tequila hazájának zöldhatárában. Azzal nem számolnak, hogy a chicanók feltámadnak és letépik a befőttes üveggel teli, koszos körmű kezűket. A maga nemében elég jó felvezetés. Buta, egyszerű és véres móka, szerencsére története sincs. Kicsit ki is lóg a többi közül.

Második videó: Taejung’s Lament

Na, itt kezdik magukat komolyan venni az alkotók, de könyörgöm, azért az írásnál is kellett volna némi odafigyelés, történet nélkül csak nagyon kevesek tudnak hangulatot teremteni, még akkor is, ha csak 20 percről van szó. Szóval egy kínai járja magányosan az utcákat, festőien, mintha csak Inarritu csinálná. Már meg is bántam, hogy egy fércmunka kapcsán megemlítettem a maestro nevét, de hát bennem van az első szegmens miatt az arriba hangulat. Ide egy agavépálinkával teli sombrerot! Tehát a férfi meglát egy jelenést a barátnőivel, aki elhunyt feleségére emlékezteti. Követni kezdi, de nem sejti, hogy a csaj nem éppen emberi lény. Az operatőri munka értékelhető és volt benne elképzelés, de egy leheletnyit túl gondolták.

Re-membered:

A húzónévnek számító Christopher Darga bérgyilkos, épp egyik feldarabolt áldozatával kocsikázik, amikor megállítja egy rendőr. De hoppá! Hátul valami mozog! Csak nem a hulla?! Ééééés de! A csávókám nem hagyja nyugodtan hősünket, épp hogy csak a fuvart nem köszöni meg folyamatosan, á la Creepshow 2. Olyan, hű de nagy baj nincs vele, de baromi álmosító.

Negyedik: Clowned

Anyuci pici fia Emmett szerető báty és szerető, nem mellesleg drogdíler. Csapatja az anyagot, löki a luvnyákat, igazi példakép kisöccsének, akit mindenkinél jobban szeret. Amikor a kis Andy betölti a 12-öt az anyuka még bohócot is hív a zsúrra. Emmett a tikkasztó Floridai levegőn tett fárasztó terítés után, hazatér és azt látja, hogy Az, a bohóc a hűtőből lop éppen. Emmett kihajítja, mire az jól megharapja a vádliján. Emmett szép lassan kifehéredik – mi van Jackson? -, és Pennywise-zá alakul. Viszont a másik harlequin még mindig felakarja falni Andy-t, Emmett pedig csak testileg alakul át, lelke és elméje pedig öccse megmentésén buzgólkodik. Igazi baja az, hogy ez a leghosszabb, a másfél órából negyvenet elvesz. Ez persze nem lenne gond, hiszen Stephen King is megengedte magának novelláskötetében a kisregény terjedelmű Köd közlését, akkor ez moziban is működhet, de sajnos itt felesleges időhúzásnak bizonyul minden erőltetett drámaiság.

Ötödik: Lover Come Back

A cím önmagáért beszél. Asszonyság megtalálja az igaz szerelmet, de a párja kinyírja. Semmi baj, mert a nő így is szereti, tehát visszatér. Mind a legtöbb. – értsd mind a többi nő, akik eltűrik és megbocsátják „kedves”üknek, hogy verje, megalázza őket, és értsd rossz mind az összes többi szegmens. Melankolikus, unalmas, ráadásul ez a sztori sem túlságosan új (Buried Alive, 1990).

 

Az felvezető illetve átvezető részek kivételével, mindegyik epizódba sokkal többet szerettek volna mögé láttatni a készítők, a drámai hangú aláfestés pedig mindegyik epizódot hazavágta. Operatőri szempontból nem állunk rosszul, végül is Igor Meglic nívós filmeknek volt second unitja, szerintem maradjon is meg annak.

Értékelés: 4/10

Miskei