Filmünk alkotói nem bíztak semmit a véletlenre: fogták a jó öreg Dolog receptjét – jelen esetben az emberiségre veszélyt jelentő, elpusztíthatatlannak tűnő (bogár)fajt -, belecsempésztek némi globalizáció-, és társadalomkritikát, megdobták pár bugyuta tinédzserrel, aztán had szóljon! Mondanom sem kell, teljesen feleslegesen erőlködtek, merthogy ebből az érdektelen katyvaszból maximum másfél óra elpazarolt idő marad meg emlékül… Egyúttal az inváziós / testrablós filmeket bemutató projektem végére értem, úgyhogy szeretném megköszönni a figyelmet mindenkinek, aki hétről-hétre követte a sorozatomat.

Egy környezetvédő tudós, Dr. Kruipen és csapata éppen Kanadában kutakodik a globalizáció és a jegesmedvék életmódja közötti roppant fontos összefüggések után, amikor az elolvadt jég alatt egy mamutot találnak, amit aztán vizsgálgatni kezdenek.

Nem telik bele sok idő, és megérkezik a helyszínre pár ösztöndíjas hallgató, plusz a doki lánya, hogy beszálljon a projektbe – ez annak ellenére történik, hogy a pilótának világosan meg lett mondva, hogy ne engedje oda a lányt. A bázison életnek hűlt helyét találják, ráadásul a felboncolt jegesmedve oszladozó teteméből valami bolhaszerűség kapásból belemar a pilóta kezébe, később pedig egy, Dr. Krupien csapatából származó nő tűnik fel a színen, bár nincs valami jó bőrben. Eközben néhány újabb bogár tűnik fel az épületben, megmarva például az éppen padlón kefélő párt. Fiataljaink jegyzetek és videó-felvételek alapján kezdenek rájönni, hogy ezek a jégkorszak előttről származó, eddig hibernált paraziták apró tojásokat raknak le a gazdatestben, úgy szaporodnak. Nő a félelem, rövid időn belül paranoiává csap át, mivel senki senkiben nem bízik, bezzeg a mentő-helikopter már úton…

Az alkotók gondolom megnézték a Dolog című klasszikust, és valami hasonlót akartak összedobni, persze minimális költségen. Ennek előfutára volt, hogy megnyerjenek egy szebb napokat is látott, ex-első élvonalbeli, mára méltán hanyagolt színészt, jelen esetben Val Kilmert, aki igazából csak pár jelenet elejéig tűnik fel a filmben, de abban is elég közepes. Magyarán nélküle is ugyanannyira ér az egész, mint vele. Egy szó, mint száz: hasonló köröket futnak le, mint Carpenter nagysikerű alkotásában, csak a körítés lett baromi szegényes és unalmas. Teljesen feszültségmentes az egész, nincs is mitől parázni. Kis bogaraink egyáltalán nem félelmetesek, hőseinkkel meg szimplán nem lehet rokonszenvezni, annyira semmilyenek. Hatalmas erkölcsi mondanivalója miatt meg nem hiszem, hogy bárki is meghatódna, vagy ne adj Isten, megnézné újra, kvázi felejtős.

 Értékelés: 5/10

eyescream