A filmipar mesterei tisztes iparosmunkával szívták szárazra a slasher műfajt, mióta Michael, Bőrpofa, Jason és Freddy felállították a standardokat. Újítások, önparodizálás, kézikamera ide vagy oda, nem sok olyan elem maradt a bodycountcentrikus, sorozatgyilkolós műfajban, amit már valamilyen formában nem használtak volna fel. Azaz némi maradt, de azok olyanok, hogy az egyszeri mainstreambe gyártó rendező nem valószínű, hogy felhasználná őket – ilyen az iskolai agresszió és lövöldözések témája is, ami időről-időre megborzongatja az átlagos mindennapok szülőinek és gyerkőceinek idegeit, tabu beszélni róluk, automatikusan ráfogják őket a videojátékokra, erőszakosabb filmekre, de az esetleges zaklatásba, családi problémákba nem divat belegondolni, még kevésbé filmet készíteni róluk. A Majd meghalnak Mandy Lane-ért viszont megkockáztatta ezt a témát, ráadásul a horror keretein belül, és elvárásaimmal ellentétben egy egész érdekes és tűrhető film kerekedett belőle.

Mandy Lane a tipikus vidéki ártatlan jó kislány, akiből egy nyár leforgása alatt igazi nagy kaliberű bombázó válik. Emiatt a gimi partyéletének krémje természetesen azonnal felfigyel rá, és rögtön meg is invitálják különböző bulikra, a népszerűsége és az iránta érdeklődő fiúk száma folyamatosan növekszik. Mandy azonban megpróbálja magával vinni a népszerűség csúcsára legjobb barátját, Emmetet is, akit azonban a többség még mindig életképtelen nerdnek tart, ez pedig később katasztrófához vezet, amikor az egyik házibulin Emmet megpróbál revansot venni az egyik fiún, és az belehal a tréfába. Néhány hónappal később Mandy már a suli legnépszerűbb lánya, minden fiú térden csúszik előtte, a puszta jelenléte a legjobb belépő valakinek a közösségi életbe, míg Emmetet az incidens óta még ő is levegőnek nézi. Amikor azonban néhány diák egyikük családjának vidéki tanyáján hatalmas, drogban és alkoholban gazdag bulit szervez, és Mandy is elfogadja a meghívást, remek alkalmat nyújtva ezzel udvarlóinak arra, hogy ténylegesen bepróbálkozzanak nála, elérkezik a bosszú pillanata – egy kapucnis, vadászpuskás alak ugyanis sorban kivégzi a fiatalokat, csak hogy egyedül maradhasson Mandyvel.

Az ok, amiért a filmtől eredetileg nem vártam sokat, az volt, hogy nem néztem ki belőle semmi újdonságot. Eleinte a cím alapján a Jennifer’s Body-hoz/Idle Hands-hez hasonló szörnyes/megszállós sablonnak tartottam, később, úgy jó fél óra után egyszerű, klisés és kiszámítható tinihorrornak, övön alulian sablonos kivégzésekkel (hiszen valljuk be, nem véletlenül nem szereti a filmes gyilkosok többsége a lőfegyvereket – nem elég látványos, nem kreatív, nem ad semmiféle esélyt az áldozatnak). A színészek többsége is csak átlagos munkát végzett, a karakterek többsége a tini horrorok feláldozható (és szigorúan feláldozandó) alapszereplőinek felelt meg, egyedül a zene és a kamerajáték maradt meg bennem néha (néha pedig az sem, az operatőrt legalább annyiszor csaptam volna hátba, mint ahányszor kezet ráztam volna vele egy-egy jobb jelenet miatt). Az utolsó húsz percre azonban olyasmi történt, amire nem számítottam – a készítők váratlanul villantottak egyet, és megcsavarták a hangulatot, a történetet, nem nagyon, nem teljesen váratlanul, de mégis nagyon korrektül, és sikeresen új megvilágításba helyezték vele az egész sztorit, szinte sajnáltam, hogy nem korábban sütötték el. Nem spoilerezek, a lényeg, hogy a finálé inkább megy át egy tragikus, vagy még inkább tragikomikus jelenetsorba, ami sikeresen új színt ad hozzá a film mondanivalójához, és megnyugvás helyett igencsak nyugtalanul és felkavarva hagyja a nézők lelki világát. Emiatt a Mandy Lane számomra végső soron több volt, mint egyszerű tini slasher, mert nem csak olyan témát bolygatott meg, amire más filmesek nem vállalkoztak volna, hanem olyan módon is, ami még a sima “iskolai lövöldözések” témánál is elborzasztóbb és elgondolkodtatóbb. Kár, hogy mindehhez egy óra középkategória a felvezetés, és nem lett kicsit jobban, mélyebben kifejtve, a vadászpuskás gyilokfeszt mellett.

értékelés: 6/10

Zoo_Lee

U.I: Utólag vettem észre, hogy szegény Jonathan Levine a filmet követően nem a legjobb irányban folytatta rendezői karrierjét, jelenleg a Warm Bodies zombis Alkonyat-utánérzést jegyzi íróként és rendezőként is.