A minap kaptam egy levelet Zach Green producertől, melyben az állt, lehetőségem lesz látni Richard Powell rövidfilmjét. Nem volt kétséges, hogy látni akarom, ugyanis szerfölött pozitív kritikákat olvasni az egész neten róla, ráadásul a fearneten már játsszák is, azaz úton van afelé, hogy a lehető legtöbb néző láthassa. Mindenki számára még nem hozzáférhető, de idővel ez sem lesz akadály remélhetőleg. Lássuk azonban, mire is ment ki a játék a 24 perces játékidő alatt.

John egy átlagos amerikai kertváros átlagos családjának átlagos családfője. Tettei igazolják, hogy élete annak ellenére, hogy állása van és normális családmodellben él, romokban hever. Az ember mindig álmodozó lény volt és az is marad, sokaknak pedig a beteljesületlen álmok ott lógnak a fejük felett, mintegy mutatva: elpazarolták az életüket. A saját családjától is idegenkedő férfi egy nap az ágyban értesül arról, hogy a jól eltervezett jövőbeli világjárásnak fuccs. Újra gyermeket vár a felesége. Ezt már nem hagyhatja annyiban, így tervet készít: a gyereknek meg kell halnia. Miután ötletét siker koronázza, lassan, de biztosan a fejében motoszkáló hangok – melyeket narráció útján juttatta el a nézők felé – kettéválik személyiségétől és nem akarja követni azokat. Rövidesen kiderül, hogy testének nem teljesen ura, ugyanis egy parazita lény parancsol neki, tőle származik minden apró gondolat, ami elhangzik a filmben. A bizarr lény lassan alakot ölt John testében és az apa mindent egy lapra tesz fel, hogy kiszabaduljon a szörny karmaiból. Ám minden döntésnek ára van…

Döbbenetes, hogy mennyire aktív, mennyire élettel teli alakításokat kapunk a filmben, ami részint a rendezőnek, másrészt Robert Nolannek (John) köszönhető, aki egyrészt mimikájával, illetve mély hangjával szilárdítja meg az alkotást. A határozott színészi játék mellett a speciális effektek is gyönyörűek, a szuperközeli kamerabeállítások pedig kihangsúlyozták, hogy mennyire a személyközi eseményekre fókuszál a történet.

A mondanivalója is külön társadalmi okfejtéseket vonhat maga után, hiszen a saját világukba fonnyadó polgárok itt élnek köztünk, az elvárások alatt roskadozva és afféle csendes őrültként szabadulhatnak rá embertársainkra, ha nem veszik észre időben a problémát. Ugyanis ez valós tényező, nem mindenki képes kezelni önállóan a lemondásokkal járó, egyszerű életet. A legjobb Mesék a kriptából részek nyomvonalán halad, de minőségben és nyersségében túl is tesz rajtuk. Bízom benne, hogy hamarosan a közös örökség részévé válhat ez az alapmű, ami kenterbe vágja a mostani mozis nagybüdzsés filmeket is.

Értékelés: 10/10

Plendil