Tim Burton 1984-es klasszikus fekete-fehérben pompázó rövidfilmjére majd 28 évet kellett várni, hogy egész estés hosszúságúra nyújtva, animációs változatban bemutassák azt a manapság 3D-re előszeretettel harapó közönségnek. A történetünk maradt az eredeti Frankenstein-motívumnál, viszont helyenként kibővítették, mindezt egy kisvárosi keretbe foglalták, számos érdekes és/vagy bizarr karakterrel felturbózva, ami véleményem szerint nagyon jó tett az egész produkciónak.

New Holland városában éldegél egy Victor Frankenstein nevű fiúcska, akinek barátja nem sok van, tudományok iránti affinitása viszont annál több. Apukája unszolására sportolni kezd, de egyik első baseball mérkőzése során az eldobott labdáért szaladó kutyáját elüti az autó. Hőn szeretett Sparky-ját eltemetik, az élet pedig megy tovább.

Nem sokkal az esett után kapóra jön az újonnan érkezett, tudományokat oktató tanár, aki bemutat egy bizonyos kísérletet – döglött béka találkozása az elektromos árammal -, aminek hatására Victor feje fölött kigyullad a villanykörte. Kiássa kedvenc ölebét, néhány helyen megfoltozza, majd a padláson berendezett titkos laboratóriumában újraéleszti a villámokból befogott elektromos áram segítségével. Sparky így újra életre kel, és (pár dologtól eltekintve) ugyanolyan aranyos és elragadó kutyus lesz, mint amilyen életében volt. Victor fura és kissé bizarr kísérletből azonban bonyodalmak is származnak, elsősorban mert a városka néhány lakója meglátja a reanimált állatot. De a még nagyobb bajt az jelenti, hogy a tudományos versenyre készülő osztálytársai a féltve őrzött titkát megtudva, saját maguk is nekiállnak állataikon kísérletezgetni…

Tim Burton múltban készült, élőszereplős klasszikusát megérte újra előszedni, és kicsit felturbózva, a mai kor követelményeihez igazítva a nagyközönség elé tárni. Látványvilága önmagáért beszél, tele olyan szerethetően bizarr karakterekkel, mint a Martin Landau-ra hajazó Mr. Rzykruski vagy Victor rémalakokhoz hasonlító osztálytársai (pl. Frankenstein szörnye, illetve a hajlott hátú Igor). Az alkotás egyébként is telis-tele van horror(filmes) utalásokkal, a teljesség igénye nélkül: Állattemető, Lugosi, Hullajó, Szörnyecskék, Farkasember, vagy éppen a lánykutyus Mortician-hoz hasonló megjelenése. Ezenkívül habár csak névügyileg, de felbukkan benne még Van Helsing, valamint Shelley, az óriásteknősnek hála pedig egy rövid, de annál hajmeresztőbb kaiju-vonal is becsúszik az egészbe, haha! Fantasztikus zenéjét ezúttal is (mint mindig) a rendező kiváló fegyverhordozója, Danny Elfman szerezte, úgyhogy egészen biztosan nem fogunk benne csalódni. Kitűnő másfél órányi szórakozást ígér, nem csak gyerekeknek!

Értékelés: 10/10

eyescream