Gondolom, mindenki kívülről ismeri Jancsi és Juliska történetét a mézeskalácsházzal, a kenyérdarabkákkal meg a gonosz boszorkánnyal  egyetemben, viszont ezt a kifordított, merőben más végkifejletre építő dél-koreai változatot már nem hiszem, hogy olyan sokan…

Főszereplőnk, Eun-Soo autóbalesetet szenved, majd egy kislány talál rá, aki kedvesen elvezeti az erdő közepén lévő takaros kis házukhoz. Itt él apuka és anyuka, három gyerkőccel, látszólag minden vidám, talán túlságosan is cukormázas. Eun-Soo többször megpróbál visszajutni a kocsijához, de az erdő valamiért nem engedi, és mindig a kis háznál köt ki. Egy ideig elvan, mint a befőtt, aztán egyik nap váratlanul eltűnnek a gyerekek szülei, így kénytelen ő vigyázni rájuk, mint „nagybácsi”.

Ekkor már feltűnnek neki dolgok, például a kisfiú telekinetikus képessége vagy halálra rémült „anya” padláson való bujkálása, de igazából nem tud mit tenni. Aztán az egyik nap váratlanul egy újabb pár bukkan fel az erdőben, akiket a jól nevelt kölykök szintén a házba invitálnak. Nem sokkal később a pótanyának is nyoma vész, és ekkor mutatja ki fogja fehérjét a pót-papa, aki egyáltalán nem az, akinek látszik, de történetünknek ezzel még koránt sincs vége…

Első gondolatom a film kapcsán, hogy „na itt van Terry Gilliam Grimm-jének ázsiai változata” – tehát horrornak egyáltalán nem nevezhető, dráma/thriller kategóriásnak már annál inkább, én mégis valahogy a dark fantasy szókapcsolatot tartom legkifejezőbbnek. Mint egy groteszk és bizarr mese, amiben gyakran halnak meg emberek, és nem is feltétlenül végződik happy end-del. Maga az atmoszférája lenyűgöző, a film megtekintése során szinte mi is annak részeseivé válunk – külön kiemelném a gyönyörű, mesébe illő színezetet, illetve a bámulatos fényképezést -, de nem csak ettől jó. Indít egy horrorba ágyazott, később már misztikussá váló történetként, ami útközben elég rendesen kacsingat a drámai végkifejlet felé, de igazából egy sor más tényezőt is belecsempésznek, hogy izgalmasabbá és érdekesebbé váljon. Akár egy felnőtt mese. Két órás hossza csak a vége felé kezdett zavarni egy kissé, amikor a retrospektív részek jönnek – ha őszinte akarok lenni, azért a gyerekek már az elejétől idegesítőnek tűnnek, legalábbis számomra -, de még így is egy egészen korrekt alkotással van dolgunk. Ha szeretitek a nem mindennapi, kissé szürrealitásba forduló, hol bizarr, hol meg inkább fantázia övezte történeteket, akkor megéri beszerezni ezt a darabot!

 Értékelés: 8/10

eyescream