Bollywoodban évente kétszer annyi film készül, mint Hollywoodban; és bár ezek nagy része szinte befogadhatatlan a nyugati ember számára (legfőképpen a csicsás émelyítően színes képi világának, illetve a történetet megszakító zenés-táncos betéteknek köszönhetően), azért még ott is tudják, hogy ha horrorról van szó, ezeket az elemeket ha nem is kell elhagyni, de némileg limitálni illik.

Rögtön a nyitányban egy nő átvágja saját torkát, s bár láttunk már ilyet, azért ez bizakodásra adhat okot. Az asszony megörült, mikor ikerlányai közül az egyik belefulladt a kerti medencébe. Tíz évvel később özvegye infarktust kap, így az ápolására hazatér rendező élettársával a lánya, Pia. Viszont egy különös, a plafonon is járni tudó, hosszú fekete hajú, üvegszemű lány kezdi el kísérteni őket. Emberek haláloznak, a rejtély egyre kuszább, ráadásul Pia teherbe esik, így idő előtti elvesztése duplán fájdalmas lenne. Szerencsére segítségükre siet egy tolószékes okkultista, így szép lassan orvosolják a problémát és a kis meszelt arcút visszaküldik a pokolba, persze csak a csattanóig.

Legfőképpen a japán szellemes horrorokat nyúlja, de technikailag a nyugati filmgyártás is visszaköszön, egy-egy jelenet erejéig a Grudge, a Mirrors, a Ring de még a Sin City is felismerhető. Szerencsére a képi világ kellően sötét, összevissza kétszer szakítják meg videóklip szerű zenés (szerencsére nem táncos) betéttel. Eme hiányosságot a stáblista csendes pergése mellett pótolják, ott már tánckar is segíti a szereplőket!

Van némi egyéni, de semmiképp sem egyedi íze a sok ötlettelenség, nyúlás mellett is, és igen, a színészektől csak az volt az elvárás, hogy tudjanak énekelni, azért játékuk legalább nem ripacskodó. Sok a szűrőzés, a gyorsvágás, és gyorsítás, de az érzelmek közlésére még mindig a zenés közjátékokat tartják a legmegfelelőbb eszköznek. India fiataljai őrzik a hagyományokat, hála a jó Sivának.

 

Értékelés: 6/10

 

Miskei