Ahogy azt az előző film esetében is említettem, a Death Note manga közel sem a könnyen emészthető, egy éjszakás alkotások közé tartozik. Ennek köszönhetően a filmadaptáció is, hiába nyirbálták meg jelentősen az eredeti történetet, egyszerűen nem fért bele egy két órás filmbe, és a folytatást, vagy még inkább a feldolgozás második felét, csak hónapokkal később, külön küldték mozikba. Lássuk, sikerült-e olyan jól, mint az első rész.

A Light és L közötti harc a végsőkhöz közelít. A két ellenség gyakorlatilag a nap felét egymás közvetlen közelében tölti, Light azonban képtelen megtudni L valódi nevét, amit felírhatna a listába, L pedig hiába venne mérget arra, hogy Light és Kira ugyanaz a személy, képtelen kézzel fogható bizonyítékot szerezni. A patthelyzetet azonban váratlan esemény töri meg – a halandó világba zuhan egy új halállista, és egy Kira-fanatikus japán celeb, Amane Misa kezébe kerül. Misa, hogy felhívja magára az igazi Kira figyelmét, egy televíziós műsor alatt mészárszéket rendez, Kirának adva ki magát több embert, köztük ártatlanokat is a halálba küld. Ráadásul Lighttal ellentétben feláldozza hátralevő életének felét is, és így szert tesz a shinigami szemeire, amelyekkel elég a kiszemelt áldozata arcát látnia, és rögtön megtudja a nevet, amit a füzetbe kell írnia. Az „új Kira” felbukkanása miatt mindkét fél kénytelen sürgős lépéseket hozni: ha L kapja el előbb, Kira erejének titka lelepleződik, Light pedig életveszélybe kerül, viszont ha a két Kira egyesíteni tudják az erejüket, valószínűleg semmi nem lesz képes feltartóztatni őket az ítélkezésben.

Az utolsó néven sajnos érződik, hogy a stáb kicsit kifulladt a hosszú munkától – a hangulat visszafogottabb, kevésbé feszült, és a színészeken is látszik (főleg Lighton), hogy nagyon kellett volna egy hosszabb szünet a két rész forgatása között. Az eredeti történet viszont változatlanul remek, néhány motívumot leszámítva a mangához is hű marad a folytatás, a végjáték felé haladva pedig garantált a körömrágás és izgulás, hiszen egészen az utolsó pillanatig nem egyértelmű, hogy a két főszereplő közül ki előzte meg a másikat, melyikük állt elő jobb tervvel, kié lesz az utolsó név a halállistákban. Az effektek továbbra is remekek, az előző résznél elfelejtettem megemlíteni a halálistenek CGI-animációit, ami 2006-hoz, és a nem Micheal Bay-hez méltó költségvetéshez képest nagyon impresszív  abban, és a befejező részben is. Nem nagyon tudok mást mondani Az utolsó névről: kicsit fáradtabb, egy leheletnyivel gyengébb az előző résznél, viszont még mindig iszonyatosan lebilincselő alkotás, kitűnő lezárása a történetnek, és semmilyen téren nem okoz csalódást.

értékelés: 8/10

Zoo_Lee