Edgar Allan Poe novelláját tartják mindenidők első detektív történetének, hősei holmes-i éleslátással, Poirot attitűddel bogozzák ki az elsőre megoldhatatlannak bizonyuló bűnesetet. Robert Florey rendező úr ezt a nyomozati, okfejtési szálat hagyta el; sajnos ekkor még az alkotók nem ismerték fel ennek a történetnek a „CSI-osan” magával ragadó ódon hatását.

Camille L’Espanaye párjával és barátaikkal a Párizsban állomásozó vándorcirkusz csodáival ismerkednek, van indián bemutató, arab hastáncos miegymás, de az igazi mulatság akkor veszi kezdetét, amikor pár frank ellenében betekintést nyernek Dr. Mirakle (Bela „The Dracula” Lugosi személyesen) sátrába, ahol először szembesülnek az eretnekségnek minősülő darwinizmussal, miszerint az ember a majomtól származik. Példának mutat is egy majmot, aki ketrecébe zárva zavarodott és vad. Ráadásul a jó doktor nem csupán a levegőbe beszél, az orángutánjából csapolt vért elrabolt lányokba fecskendezi, hogy elmélete bizonyítást nyerjen. Legújabb kiszemeltje pedig nem más, mint Camille.

Az eredeti írás lényege pont a véletlenen, ha úgy tetszik a sorsszerűségen volt, hiszen a majom egy olyan anyát és lányát ölte meg, akinek bizonyítottan nem volt hozzátartozója. Itt nem csak a szerelem győzedelmeskedik, hanem még egy King Kong előérzetnek is tanúi lehetünk. Lugosi első horrorja a Dracula után, a hangsúly, súlyos és nyomasztó nézésén, illetve – köszönhetően Poe novellájának egyik félrevezető momentumának – akcentusán van. Minden tekintetben tökéletes választás Mirakle szerepére, olyannyira szerettem a mi Bélánkat, hogy az olyan alapvető hibák felett is szemet hunytam, miszerint orángutánról van szó, de a felvételeken gorillát látunk. A korabeli cenzúra sajnos igencsak megvágta, bár valószínű nem csak ennek tudható be, hogy bevétel szempontjából alul teljesített; aminek következtében Lugosi Universal szerződése is felbomlott. Egy-egy árnyjáték még adott némi expresszionista hangulatot, de összességében sajnos kevés az említésre méltó beállítás, momentum.

Aki igazán érdeklődik Lugosi Béla filmográfiája felől, mindenképp ejtse útba a Morgue utcát, de aki hiteles, az eredetihez hasonló és méltó adaptációt szeretne, messzire kerülje el, mert ami Poe novelláját eredetivé is izgalmassá tette – a banális, az olvasót már-már bolonddá tevő végkifejlett ellenére -, az pont hiányzik eme adaptációból sajnos.

 

Értékelés: 6/10

 

Miskei