Zsíros hosszú hajú, dagadt, bajszos arc egy piros kötött garbóban rohangál, és ahhoz képest, hogy a gyengébbik nem iránti tisztelet hirdeti, ötpercenként nőket ver szájon. Vagy haldokló öregeket.  Továbbá, ahelyett, hogy a maga lődözte hálójával művelne kreatív dolgokat, puskával irtja a népet és Ducatti típusú motorján repeszt, de ha úgy gondolja, egyszerűen csak átteleportálja magát egy tök más helyre. Arrogáns, szexista, és még cigizik is, viszont legalább a jó oldalon áll – ez az elcseszett karakter az Olasz Pókember!

Történik, hogy Italian Spiderman-t professzor barátja hívja, jöjjön át hozzá megnézni azt a különös meteort, ami este zuhant le az udvarukon, miközben partiztak. Pókemberünk előbb élőpajzsként használja az éppen aktuális macáját a lakásába betörő krokodilember ellen, majd a kreténül kinéző betolakodót jól megfolytja egy telefonzsinórral. Másnap a laboratóriumban a doki előbb egy egéren, majd az eredményt meg sem várva, rögtön az asszisztensnőjén próbálja ki a meteorból kinyert szérumot, aminek hatására megkettőződnek az alanyok, de szerencsére a doki hidegvérrel rögvest ki is iktatja a replikákat… Captain Maximum – film elején látott luchador-maszkos gonosztevő, aki kígyóvá változott – előbb betör a laborba, de miután megtudja, hogy Pókember elvitte a szert, utánaered.

Motoros üldözés közben (gumi)kígyókat dobál rá, amitől szerencsétlen főhősünk hatalmasat zuhan, később pedig bekábítószerezve megfosztják értékes csomagjától. Hősünk egy látszólag lakatlan szigeten ébred, ahol bikinis csajok veszik körül, de nemsokára kiderül, hogy ez Captain Maximum birodalma, aki kapásból ki is hívja egy szörf-párbajra. Míg a maszkos rosszfiú fegyveres bikinis lányokat hív segítségül, addig Pókemberünk csodakagylóját megfújva pingvinek garmadája érkezik segítségére. Aztán amikor teleportáció segítségével végre már hazaérkezne, hogy randizzon a professzor baromi csinos unokahúgával, elkapják. Captain Maximum kizsarol magának egy újabb, még durvább szert az öregtől, majd szitává lövi. Italian Spiederman erre feldühödik, majd annak rendje és módja szerint mindenkit kicsinál. Már javában kefélné a csajt, mikor a menekülő lakosság hatalmas hangzavar kíséretében hozza tudomására, hogy a gaz Captain Maximum giga méretűre növelte magát, így nincs más hátra, minthogy a doki utolsó szérumát felhajtva Pókemberünk is megcombosodjon…

Trash-hívő lélekként sok botrányosan elmebeteg faszságot láttam már életemben, de azt hiszem, ez az alkotás mindent visz. Még jó, hogy nem gondolták komolyan – persze nem is lehetne, hiszen percenként záporoznak olyan fárasztó és indokolatlanul perverz humorforrások, mint a kenyérpirítóból kikelő, egyébiránt cérnával belógatott gumikobra vagy a halálos fegyverként funkcionáló bumberáng-bajusz… Olyan legendás mondatokról nem is szólva, mint a “Pofa be puncikám, inkább csinálj egy macchiatot nekem!” (Kedvencem amúgy a percekig retardált hülyeként csodálkozó arc, na ő még a Troll 2 “ómájgád” csávóját is simán veri!) Ezt az egy évadot, vagyis a tíz részt megélt ausztrál minisorozatot először a Youtube-on kezdték el vetíteni, s később készítettek belőle egy teljes és vágatlan, kb. negyven perces mozifilmet – én is ez utóbbit láttam belőle. Fontos még kiemelni, hogy nem öncélúan ennyire szar, hanem a hatvanas és hetvenes évek olasz akció és kalandfilmjeit hivatott parodizálni, s bizony mondhatom, ezen követelménynek tökéletes mértékben megfelel.

Abszolút logikátlan húzások, baromi látványosnak ígérkező, ámde gagyin kivitelezett akciójelenetek, dramaturgiailag elhanyagolható minimál-dialógusok, jópofán túljátszott karakterek és még sorolhatnám mit ígér ezen technicolor érában ébredező audiovizuális szenny-mocsok orgia, amit én speciel jobban élveztem, mint akármelyik „komoly” szuperhősös alkotást. Az már más tészta, hogy közben persze hisztérikus röhögésben fuldokoltam mindvégig, de hát ilyen ez a pop-szakma. Hirtelen nem találok rá szavakat, hogy megfelelően értékeljem, úgyhogy inkább Ti is nézzétek meg ITT!

Értékelés: 10/10

eyescream