Olyan másfél hónapja néztem meg a húgommal a moziban az Éjsötét Árnyékot és annak kapcsán kicsit utánaolvastam a Hit-Girlként elhíresült Chloe Moretz-nek. A wikipedián azt írták, hogy egy állítólag készülő Emily the Strange című film címszereplője lesz majd és ez a név úgy megfogott, pedig nem is tudtam, kicsoda Emily, csak annyi információm volt róla, hogy egy cég reklámfigurája. Aztán, amikor anyukám kapott néhány könyvutalványt, akkor beugrottam a legnagyobb fehérvári könyvesboltba és miközben az új Predator-regény után keresgéltem, megláttam a polcon ezt az éjfekete könyvet, amiről egy mérgesnek tűnő, macskákkal körülvett fekete hajú lány nézett vissza rám. Elolvastam az ajánlót a hátulján és kétszer is belepillantottam egy-egy véletlenszerűen kinyíló oldalába, de még így sem tudtam megmondani, hogy miről is szólhat. Miután megvettem, kicsit féltem, hogy hátha kidobtam három rugót az ablakon, de aztán amint elkezdtem olvasni, magába szippantott és alig bírtam letenni, pedig egyáltalán nem én vagyok a célközönség:) Ha felkeltettem a figyelmedet, kattints a továbbra és merülj el velem egy picit a furcsaságok világába!

Egy legjobb indulattal is furának nevezhető apró városka közepén, egy padon ül egy tizenhárom éves lány, akinek fogalma sincs arról, hogy kicsoda. Fekete a haja, fekete a ruhája, csak a cipője fehér; van nála egy ceruza, egy csúzli meg egy jegyzetfüzet, amiből valaki kitépte az első tizennégy oldalt. Az amnéziás főszereplő elindul, hogy a rendelkezésére álló eszközökkel megtalálja elveszett emlékeit, miközben különösebbnél különösebb férfiakkal és nőkkel találkozik, fekete macskák szegődnek a nyomába és bár mindig talál valamit, ami nyomra vezethetné, vagy zsákutcába jut, vagy csak még több kérdésre lel. Vajon megtalálja valaha önmagát? És rájön-e az őt mágnesként vonzó Feketekő nevű porfészek és átlagosnak egyáltalán nem mondható lakóinak titkára?

Már a legelső oldalakon megnevettetett és az aranyos módon megrajzolt „horrorisztikus” események sorjázása folyamatosan fenntartotta a figyelmemet. Formáját tekintve is rendhagyó könyv ez, hiszen naplóregény, a hősnő által leírtakat olvashatjuk, újságkivágásokkal, fényképekkel, levelekkel és Emily „saját kezű” rajzaival körítve. Az eseményeket úgy a közepe tájától valamennyire ki lehet találni, de elég fondorlatos módon van megalkotva a cselekmény ahhoz, hogy mindig legyen min meglepődni. A konfliktus persze nem valami véres dolog, hiszen a legtöbb szereplő mégiscsak gyerek vagy komolytalan felnőtt, de azért így is akadnak veszélyes helyzetek. Szerencsére Bogár (vagyis Emily) elképesztő képességekkel bír, például képes bármilyen gépet megszerelni, cuccokat összerakni szemétből, baromi eszes, nagyszerű megfigyelőképességgel bír, és így könnyedén kivágja magát a legnehezebb helyzetekből is. Az igazán érdekes dolog az Elveszett emlékekben maga az amnézia, mert ez nemcsak a címszereplőt, hanem az olvasót is „zavarja”, egyre jobban érdekel minket, hogy mi a fene történt vele meg, hogy egyáltalán miért. A könyv egyetlen hátulütője, hogy túl rövid, kevesebb, mint 300 oldal és mivel nagybetűkkel (néha marhanagy betűkkel) van írva, ezért túl gyorsan a végére ér az ember. Onnantól, hogy kb. kiderül, kicsoda a hősnő (teljesen csak a legvégére jöhetünk rá), már nem lesz annyira meglepő, de még ott is jön egy-két esemény, amiért érdemes befejezni a regényt. Nekem összességében tetszett, tele van eredeti dumákkal, jó poénokkal és különös eseményekkel, már várom a következő részt!

értékelés: 9/10

tvshaman