Merőben érdekfeszítő, ahogy José Ramón Larraz spanyol rendező e korai erotikus vámpírfilmjében a fedetlen keblek és a leszbikus nyalakodás mellett a mozis körökben rendszeresített vérszívós kliséknek szinte nyomát se látjuk, borkóstolásnak és szoft pornós jeleneteknek viszont annál többet!
Fiatal házaspár vidékre indul kempingezni, s lakókocsijukat nem máshova, mint egy romos erdei kastély szomszédságában állítják le. A pár hölgy tagja folyamatosan leskelődik, stoppoló nőket vél felfedezni mindenhol, kvázi baromi idegesítő dolgokkal zargatja urát. Persze nem alaptalanul, ugyanis a kastélyban két csinos és roppant vonó hölgy éldegél, akik nappal többnyire a pincében alszanak, estefelé viszont a közeli utak mellett stoppolnak, majd az előzékeny sofőröket a kastélyba invitálják, ahol egy kis erdélyi nedű elfogyasztása után jól kiszívják a vérüket.
Így történik, hogy a vörös hajú démon is felszed egy csávót, de nem nyírja ki azonnal, helyette kefél vele egy hatalmasat, majd otthagyja. Szerencsétlen flótás másnap a kezén egy sebbel ébred. Segítséget kér a közelben lévő kempingező pártól, de aztán csak nem bír magával, és ismét visszatér a kastélyba, újabb bor és szex menüre. Közben a szőke is felcsíp egy másik pasast, azt viszont kapásból kinyírják. Foglyul ejtett sofőrünk próbál kimenekülni, de vérvesztesége okán eléggé szarul van, így hagyja a fenébe az egészet. Következő este aztán valahogy mégis sikerül megszöknie, s egyből a kempingező párhoz rohan, de a csajok őket is megölik. Filmünk legvégén a csodával határos módon a főszereplő sofőr mégis kereket tud oldani…
Kellemes és hangulatos kis vámpír mozi az erotikusabb (szoft-pornós) fajtából, és hozzá kell tennem, akármilyen régen készült, és bár logikai hibáktól hemzseg, azért nem kell azonnal leírni! Két szépséges leszboszi vámpírunk kb. tízpercenként nyalakodik – vörös hajú egyed ki tudja milyen megfontolásból, de többször hím egyeddel is csinálja –, viszont a vérszíváshoz egyikük sem rendelkezik semmilyen éles metszőfoggal vagy egyéb segédeszközzel, ami kicsit furcsálltam. Sőt továbbmegyek: koporsójuk sincsen, ahol aludnának, sőt egy sima pisztolygolyóval is könnyedén ki lehet őket nyírni, nem kell hozzájuk karó vagy mondjuk kereszt. Igazából a film végéig nem derül ki a többi szereplő számára, hogy ők bizony vérszívó leányzók, és ami még tetszett, az maga a film keretes szerkezete, illetve még a kísérőzenéje is kellemes.
Értékelés: 7/10
eyescream
Be the first to comment on "Vampyres aka Vampyres: Daughters of Dracula (1974)"